Irodalmi Szemle, 1969
1969/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: Az igényesség és korszerűség példája
hagyomány 1 A kétszáz évvel ezelőtt született Kármán József a magyar irodalom egyik legsajátosabb tüneménye. „Mint az üstökös, egyszerre fejtőzött ki a homályból, hogy hirtelen ismét elmerüljön a... sötétben. Egy fény, egy villogás." — írja róla életrajzíróinak egyike, Abafi Lajos. A Kármánhoz hasonlóan 26 évet élt Petőfi Sándor hét évig tartó költői működése szinte a nemzet szeme előtt ment végbe, s részletesen megvilágított, közelről ismert életművének minden mozzanata. Kármán irodalmi pályája mindössze másfél évig tartott, s e röpke idő alatt létrehozott alkotások teljes körét és azon belül az eredeti produkciók és a fordítások megoszlását máig sem tudta végleges bizonyossággal feltérképezni a filológiai buzgalomban nem szűkölködő irodalomtörténetírásunk. Fontos életrajzi adatait — születési és halálozási dátumát, egyetemi végzettségének fokát, a Urániával való kapcsolatát, korai halála okát és körülményeit — sem ismerjük közvetlen dokumentumokból, hanem kijelentések, utalások és kései, pontatlan emlékezések alapján állapítjuk meg, vagy valószínűsítjük. Első pillanatra az is meglepőnek tűnik, hogy a kortárs íróknál alig találkozunk Kármán nevével, említésével. Abban az időben, amikor a literatúra művelői között már élénk baráti kapcsolatok alakulnak, s a születő folyóiratokban egymáshoz intézett költői episztolák is sűrűn napvilágot látnak, Kármán neve jóformán csak abban a két levélben bukkan fel, amelyben Kazinczy írja meg véleményét az Urániáról Kiss Jánosnak. A személye körüli csendet nem az írói körökben való ismeretlenségével, hanem írói tevékenységének kései megkezdésével és hirtelen megszakadásával magyarázhatjuk. Kármán 1786 és 1795 között, a két bécsi évet leszámítva, Pesten tartózkodott, s itt a legjobb irodalmi környezetnek számító két helyen: Rádayék házában és Beleznainé szalonjában szívesen látott vendég volt. Az oda bejáratos írók minden bizonnyal jól ismerték a szép és szellemes ifjút (egyetemi hallgatót, majd ügyvédet), de a társaságon kívül nem szenteltek neki figyelmet. Akkor viszont, amikor Kármán az Uránia megindításával az irodalmi életben és alkotó munkában aktív szerepet vállalt, csakhamar olyan események következtek be, amelyek évekre megbénították a hetvenes évektől ígéretesen kibontakozó és korszerűsödő irodalmat. Az irodalmi élet általános megdermedtségében, a Martinovics-összeesküvés leleplezését követő nyomasztó légkörben szinte észrevétlenül lobban ki az az üstökösszerű fény, amelyet Abafi Lajos találó megállapítása szerint Kármán irodalmi fellépése jelentett. Kármán neve abban a nagyarányú hajszában sem dobódik fel, amelyet a bécsi udvar magyar pribékje, Nyéki Németh János ügyész szervezett meg a szellemi élet haladó képviselői ellen. Kármán alakja és tevékenysége az irodalom újraéledése után is hosszú ideig homályban marad; az említett Kazinczy-levelek keltezési évétől, 1794-től eltelt majdnem kerek fél évszázadban csak két helyen történik róla — illetve az Turczel Lajos az igényesség és korszerűség példája (Megemlékezés Kármán Józsefről kétszázadik születési évfordulóján)
