Irodalmi Szemle, 1969
1969/2 - lvan Diviš: Az ifjú költő erkölcstana
Ivan Divíš az ifjú költő erkölcstana lMegjegyzések a neurotikus szindrommal kapcsolatban) A megírt dolgok kilencvenkilenc százaléka az idő, a csökkenő entrópia s valami megnevezhetetlen bűn folytán elenyészik. Olyan világban, ahol bármelyik pillanatban bekövetkezhet a vég, s ahol a tudatot egész trauma-rajok bombázzák, nem hisszük, hogy ezekkel a sorokkal bárkinek is hasznára leszünk, hogy bárki is meg fogja szívlelni, amit mondunk. Magát a témát illetően is kétségeink támadnak, s első aggodalmas, meghasonlott kérdésünk, hogy mi lesz a költővel s a költészettel, s van-e még értelme, hogy bármit is kezdjünk, s ha ettől az alapvető rossztól elvonatkoztatunk (bár hogyan is tehetnénk) — nehéz lesz ellenállni a kísértésnek, hogy ne a számtalanul Jegyzeteinkben fiatal költőn nem azt a szerzőt értjük, aki már belépett az irodalomba — főleg azzal kívánunk foglalkozni, aki még nem jutott el az első kötetig, s legfeljebb folyóiratokban próbálkozik; nem, annyit sem akarunk . .. Figyelmünket kizárólag arra a fiatalemberre irányítjuk, aki — nem lévén jártas az efféle dolgokban — otthon verseket ír, ezeket idővel kéziratköteggé rendezi és azt — sajnos inkább előbb, mint utóbb — a szerkesztőségbe viszi. Először a belépéssel köteleztük el magunkat. Ám ebben az elkötelezettségben csalódtunk, s a remény lassanként szemlélődéssé változott. Mindig is így történt: a felcsillant remény szorongássá foszlott, a szorongást valami bomlásszerű szemmeresztés váltotta fel, bomlás, amely egyszerűen létezik, s nemcsak mint eleinte észrevétlen s ráadásul elhanyagolt tévedések eredménye, hanem mint saját gyöngeségünk, akarati és erkölcsi hanyatlásunk következménye is. A fertőzés, amelyet nem előz meg prevenció, terjedni és garázdálkodni fog, szarkómává hatalmasodik, s ez már kést kíván. Ön úgy képzeli, hogy légből kapott fegyvereivel egy szép napon össze-vissza vagda- lózhat, s széltében-hosszában mindent megtizedelhet. Erről azonban tessék lemondani. Ön először is védtelenebb, mint bárki más, másodsorban fegyvereit a legteljesebb visz- szavonultságban magának kell kikovácsolnia, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy húsz esztendőn át a Leírhatatlan kohó tüzében fog vonaglani; a Leírhatatlanéban — s ez a legborzalmasabb. 1 2 3 4
