Irodalmi Szemle, 1969
1969/10 - HAZAI FÓRUM - Deme László: A Hét olvasgatása közben …
csak látszólag ellentéte az előbb bemutatott rétegnek, a familiáris-vulgáris pongyolaságnak. Mert alapjában véve édes testvére indítékában is, hatásában is: tükrözője és terjesztője egyfajta nyelvi és gondolkodásbeli restségnek, szétoldódásnak. 3. S most jön a legnehezebbje: helytállni az alcímért, azaz válaszolni azokra a kérdésekre, amelyeket menet közben itt-ott féltettünk, de nyitva hagytunk. — Emlékezzünk: úgy találtuk, hogy a „Fórum“ rész szinte hibátlan nyelvezeitű — a hazai szerzők anyaga is —; a problémák a képesújságban jelentkeznek. De ott sem minden írásban: volt tizenkét „kivételezett“ oldalunk, ami a Fórummal sorolódott egy színvonalra. Könnyű volna a különbséget a szerzőséggel hozni kapcsolatba, s volna Is benne igazság. Am mégsem ez az elsődleges ok: az eltérések alapvetően a tematikában gyökereznek, s csak ezen keresztül kötődnek a témát megíró szerzőhöz. A képeslapnak szinte hibátlan, frissen folyó tizenkét oldalán ugyanis ilyen típusú írásokat találunk: folytatásos regény, elbeszélésszerű riport a felkelés idejéből, külfödii élménybeszámoló folytatásokban. Tehát ez is mind szépirodalom, vagy témájában és hangvételében ahhoz közel álló műfaj. — S mi a többi, a töredezett, hibás nyelvezetű oldalak szövegrészeinek témaköre? A szervezeti és a társadalmi élet; a termelés; a munka, a tudomány; aztán ismeretterjesztés a nagyvilágból, majd reklámok, hirdetések. Ez az a tematika, amelyről nem tudunk folyékonyán és hiba nélkül, megfelelő igényességgel írni magyarul. Nyílván azért, mert beszélni seim szoktunk róluk magyarul a maguk szintjén; illetőleg ha igényesen, akkor nem magyarul, ha magyarul, akkor nem igényesen. Egyszer-kétszer utaltam már erre írásaimban: a szlovákiai (mint általában a nemzetiségi) .magyar nyelvhasználat a lehetséges háromból csaik 'két szinten a<ktw, tényleges és tömeges. A legalsón, a családias magánéletén; s a legfelsőn, a szépirodalomén. A középsőn nem: a köz- és társadalmi élet, az igazgatás; és másrészt a szakmunka, a termelés, a tudomány e „mikrotársadalom“ részére nem magyar nyelvű. Illetőleg ha az, legföljebb csak olvasmányélményekben, nem pedig a tényleges, mindennapi beszédgyakorlatban; azaz passzíve, de aktíve nem. Hát ezért az alcím! Mert a nyelv nemcsak a kifejezésnek-közlésnek eszköze, hanem a gondolkodásnak is. Arról nem tudunk hibátlanul és magas szinten beszélni, amiről hibátlanul és magas szinten gondolkodni sem. Pedig a szocialista ember egzakt és fegyelmezett gondolkodásának nem a familiáris, s nem is a szépirodalmi a meghatározó alaprétege, központi közege; hanem a közbülső: a filozófiai és tudományos ismeretekkel átitatott termelő és művelt mindennapoké. Mit lehet tenni? Nincs más, mint a nehezebbik utat választani. A nemzeti körülmények között, azaz életük minden szféráját tekintve anyanyelvi közegben élő tömegek gondolkodását a való világ és annak nyelvi vetülete együtt fejleszti egzakttá, pontossá, kiműveltté. Az ilyen társadalom tagjainak a nyelvi állományban rögzített fogalmakat és a nyelvhasználati formában megnyilatkozó gondolatfűzési formákat csak mintegy kontrollálja a valóság tapasztalati megismerése; és fordítva: a megismerésnek állandó ellenőrzője a nyelvi rendszer és a társadalmi beszédgyakorlat. — A nemzetiségi tömegeknek ez a könnyebbség nem adatott meg. Számukra — épp a legfontosabb szférában, a művelt mindennapokéban — más a társadalmi gondolatcsere, az ismeretszerzés eszköze, mint saját gondolkodásuké. De egy lehetőség előttük is nyitva áll — akár szerzők, akár csak olvasók —: hogy egyoldalúan és pluszmunkával mégis ellensúlyozhassák helyzetüket. Sok anyanyelvi élményen keresztül, s idegen nyelven megszerzett szakismeretük és azon elsajátított gondolkodási szintjük utólagos anyanyelvűsítésével ők is eljuthatnak az anyanyelvükön való egzakt gondolkodásig. Még az életnek azon a területein is, amelyeken ezt helyzetük és mindennapi életük nem támogatja. — Ezért nagyfontosságú a megindult társadalmi nyelvművelő mozgalom kiszélesedése; ezért fontos, hogy a fiatal társulatnak sajtónyelvi, közéleti terminológiai és nyelvi nevelési csoportja elevenen működjék. Erdemes-e; megéri-e az erőfeszítést, a pluszmunkát? — Azoknak, akik nem akarnak lemaradni a szocialista társadalmak intellektuális fejlődésében, szellemi előrehaladásában, — azoknak föltétlenül. Egyénileg is; de társadalmi méretekben még sokkal inkább!
