Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - Hamšík, Dušan: A középszerűség géniusza

Dušan Hamšík

a középszerűség ffénttiSZít

Ojabb tények és szemléletek Hitler bukásáról (Részlet)

A zsugorodó birodalom kicsinyke központja

A bunker felső szintjének tizenkét helyiségében rendezték be a diétás konyhát, a raktárakat, a személyzeti szobákat, s itt lakott Goebbels felesége a gyermekeivel. Innen csigalépcső vezetett a valamivel mélyebben húzódó alsó szintre, Hitler tulajdonképpeni bunkerébe (Führerbunker). Tizennyolc szűk és kényelmetlen helyiségben zsúfolták itt össze az egész kancellári hivatalt minden tartozékával együtt; itt rendezték be Hitler dolgozószobáját és hálófülkéjét, Goebbels dolgozószobáját, Braun Éva budoár- ját, az őrbódékat és az őrök szállását, az orvosi rendelőket, az ún. térképszobát, a tábornokok szűkebb körű értekezleteire szolgáló kis helyiséget, s csak a folyosóból kialakított tanácskozóterem volt valamelyest tágasabb. Ebben az aránylag nem nagy térségben mindennek el kellett férnie, ami az élethez és az államhatalom gyakorlásához nélkülözhetetlen; nem hiányoztak sem a fürdőszobák, sem a vécék, s egy odú a kis villanytelepnek, a híradástechnikai szolgálatnak és az ideiglenes telefonközpontnak is jutott. így festett tehát a szüntelenül zsugorodó birodalom kicsinyke központja. No de Hitler nem is szándékozott túl sokáig itt rostokolni; mielőbb meg akarta kísérelni hadseregének fölsorakoztatását a küszöbön álló szovjet offenzíva visszaszorítására, hogy aztán egész főhadiszállásával az Obersalzbergbe, a festői Alpok kellős közepén megbúvó, mostanában alpesi erődként emlegetett régi székhelyére hurcol- kodjék.

Meglepő kijelentések a betonfalak füle hallatára

Noha a német hivatalos körök a katonai vereség lehetőségét — az egyre fenyegetőbb és megmásíthatatlan valóság ellenére is — kifelé a leghatározottabban és mereven visz- szautasították, Hitler bizalmasainak szűk köre már beszélt róla, latolgatta ezt az eshetőséget is. Bár kölszínre a hivatalos propaganda a lélekmérgező kishitűség ellen meghirdetett harcában a vereségnek még a gondolatát is csírájában igyekezett elfojtani, s ez a propaganda gyakran bírói ítéletekkel és kivégzésekkel erőszakolta ki a fokozott hatást, a legmagasabb kormánykörökben lefolytatott megbeszélések mégiscsak azt bizonyítják, hogy különbséget kell tenni a között a vélemény között, amellyel a hatalmasok „a néphez“ fordulnak, valamint a saját maguk, vagyis a beavatottak részére tartogatott nézet között, hiszen ők mindenbe belelátnak, és felelősséggel döntenek „az ő népük“ sorsa fölött. Ha ugyanis a rémhírterjesztők, a vereséget emlegetők legszigorúbb megbüntetésére kiadott rendelkezések csakugyan mindenkire vonatkoznának, akkor a legfőbb bűnösnek éppen a rendelkezések értelmi szerzőjét, Adolf Hitlert kellene minősítenünk.

A birodalmi kancellárság épülete alatt lapuló bunker komor falai a leghivatottabbak ajkáról olyan kijelentéseket hallottak, amelyek az első pillanatban rendkívül meg-