Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - HAGYOMÁNY - Pásztor József: Farkas László

völgy" bemutatkozó vezércikkében7): „Béke azoknak, kik a fejlődés szent törvényei szerint gondolkodnak, harc azok ellen, kik a reakció gonosz palástját öltik magukra., konkolyhintők, jezsuiták, farizeusok, templomban gyűlöletet hirdetnek, és politikában újból felvetik a háború borzalmas árnyékát." A „Garam“-má keresztelt lap célkitűzéséről pedig azt irta, hogy „a fejlődés, a haladás szolgálatában áll, hirdeti az itt élő népek békéjének, közeledésének szükségességét".8/ Szervezője, propagálója és egyik szereplője volt három magyar író — Fábry Zoltán, Földes Sándor és Szántó György — Léván rendezett szerzői estjének. Fábry Zoltánt az alábbi szavakkal mutatta be olvasóinak: „Az egyik mély boncolója, nagy kultúrájú kritikusa és egyben lelkes nagy érdemeket szerzett propagálója az irodalmi, művészeti életnek. Ma már mindenki tudja, hogy az új magyar kritikai, esztétikai irodalom legizmosabb egyénisége Szlovenszkón él, Stósz fürdőn, Kassa közelében félrevonulva.“9/ Sajtópolémiát folytatott Ady védelmében a „Bars" című „reakciós, csak hátrafelé néző“ lappal.10) A szlovákiai demokratikus légkör, a munkásmozgalommal kialakult kapcsolata, valamint elméleti elmélyält sége és tájékozódása alakította ki határozott világnézeti állásfoglalását. Ennek megnyilatkozása volt Budapesten a 100 százalékos és a Munka-kör vitájában kifejtett nézete. E tisztult, higgadt szemlélettel megírt publicisztikai állásfoglalása érdeklődést ébreszt egész — feltárásra váró — újságírói ténykedése iránt. Prózaírói tehetségéről a lévai hetilapban közzétett önéletrajzi regényének részletei tanúskodnak.11) Ebben 1918—19 forrongó napjairól számol be. Költészetének az utolsó 1920-as évek termékeiben a forradalmi közösség elvesztése feletti bánat szólal meg:12)

Miért, miért, hogy nem lehet Zavartalan tapsolni, élni

Es nem lehet lebontani nyomortanyák odvas falát,

Es nem lehet szépségeket,

Öh nem lehet semmit remélni.

Hontalan magányossága, a társadalom és természet rideg valósága

egyéni létének tragikumát sejteti meg vele.14/ már őszi eső hempergeti a mezőket,

s felhők szürke kezei

seprik a falusi udvart bent a városban a kedves is bezárta ablakát, a párkányról bevonta cserepes virágait hallgató dac tiltja talán csókja indulását

messzire gurított kerekekkel idegen szívekben robog a szerelem

pálcát törtek felettünk a vének és a fiatalok mosolyogva kerülik az árnyunk

a parasztlányok bokáig sáros lábukat süppesztik a tükröző pocsolyába

illan, illan a pára és porzik a harangszó a tájon

mint kopasztott állatok, áznak a mezők

Krisztus szomorú szegekkel néz le a keresztről

senki sem akarja váltamra tenni a kezét és vezetni idegen nyarakba szürettelen ősz van s nincs sehol domb s dombokon fürtös szőlő s potrohos puttón lányok kerek vállain és nóta fürtje legények ajkán szomorú arcú parasztok subája kergeti az esőt és a harangok üteme száll a felhők tenyeréig Vajon meddig lehet így menetelni és hová ér el az ember s ahová elér, vajon ott könnyebb lesz-e a halál

1) A Garamvölgy I. évf. 1. sz. 1927. VI. 25. Személyek — elvek c. oikk.

8) A Garam I. évf. 8. sz. 1927. VIII. 20.

9) A Garam I. évf. 10. sz. 1927. IX. 3. Három magyar iró szerzői estje című cikk.

1®) A Garamvölgy I. évf. 1. sz. 1927. VI. 25. A „Bars“ és elvei című cikk.

11) Munka 1929. május, I. évf. 7. sz. 224. 1.

J2) a Garamvölgye és A Garam számaiban Olcsóbb lett az ember! címen.

13) Magánosság temetője. A Garam I. évf. 8. sz. 1927. VIII. 20.

'-*) Szomorúság. Népszava 1929. ápr. 4. 9. 1