Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - HAGYOMÁNY - Pásztor József: Farkas László
A halált szülő Ítélet 1929. február 6-án Indult el a lavina. E napon a „M. kir. I. honvéd vegyesdandár parancsnokság“ jelentést küldött a Vezérkari Főnökségnek. Ebben tudatják, hogy Farkas László újságíró — aki 1927-ben A Garamvölgye című újságot szerkesztette, s abban „a legaljasabb kifejezésekkel illette a magyarságot, a Kormányzó Űr Öfőméltóságáröl a legpiszkosabb módon írt“ — Budapesten tartózkodik. A vádiratot a budapesti királyi ügyészség 1930. január 7-én nyújtotta be. A vád tárgyát az alábbi cikkek, illetve kitételeik képezték: 1., „A Garamvölgy’ 1927. június 25. napján megjelent 1. sz. ,A Bars és elvei’ — főcím s ,Még egyszer az Ady- ügyről és sok más! Válasz egy „Bars"-támogató levélre’ alcímek alatt saját szerzői megjelöléssel közzétett közleményből: „Bn csak a magyar élet sírásóit átkozom és fogom átkozni, én csak azt mondom, hogy az én hazámban Magyarországon egy közönséges orgyilkos az úr, neve Horthy Miklós, föhóhérsegédei: Héjasok, én csak szégyellem ezeket a fenevadakat, és azt mondom józanul, hogy inkább élek egy országban, ahol az államfő egy tudós, egy gondolkodó, ha azt Masaryknak hívják, és nem Horthy- nak, aki viszont egy briganti, egy gyáva matróz, ha Y-nal írja is a nevét, és ha kecskeméti bérencek és tányérsapkás tacskók kormányzójuknak is tekintik. — En csak azt mondom, hogy ahol fászi Oszkárok, Károlyi Mihályok, Hock Jánosok, Kunfik, Garamik nem élhetnek, ahol az ország egy nagy börtön és temető, ott becsületes ember csak sírhat, zsidó szokás szerint megtépheti a mellényét. — A magyar gondolatot odahaza azok az urak és itt a ,Bars’ urai kompromittálják. — Europernek vallom magam, és nincs bennem irredenta szentimentalizmus, szívesebben élek egy boldoguló szabad, kul- túrrepublikában, mint egy gyilkosoktól feldúlt, megnyomorított, király nélküli királyságban ... Vallom: a világ legszebb, legtisztább forradalma 1918 októbere volt. — De akik előidézték: Önök voltak. — A világháború. Akiknek ez előtt is és ma is Magyar- országon a nemzetiségek csak büdös oláh, ronda tót, vacak rácz.“ 2., ,A Garam’ 1927. évi augusztus hő 20-án megjelent 8. számában ,Heti Krónika’ főcím s ,A Konsolidáció, Windischgretz herceg, a numerus clausus, Vass József prímás lesz és egy magyar lap’ alcím alatt saját szerzői megjelölésével közzétett újságcikkből: ,...van egy megbocsáthatatlan hibám: gyűlölöm a gyilkosokat, még ha azok egy ország élén állanak is, mögöttük szerencsétlen áldozatok visszakísértő árnyékhada, mely égre kiált, és egyszer mégiscsak a világra szüli a büntetést. Van egy hibám, hogy nem merem egy napon kimondani G. Masaryk Tamás tudós bölcsész, Ember nevét Horthy Miklóssal, aki sajnos az én hazám kormányzója. Míg az előbbi, hála a sorsnak, Európa tiszteletével övezetien elnöke a Csehszlovák Köztársaságnak. Nagy az én hibám, mert a revisio kakofóniája közben sem tudom kiradírozni magamból a paralellizmust, hogy míg az én hazám kormányzója néhai fővezér korában parancsot adott Somogyi és Bacsó meggyilkolására és fehér lovon bevonult a ,bűnös városba’ Budapestre, ahol a fehér lova nyomát nem is annyival hóval futta be a szél, mint inkább vérrel, nyomorral, könnyel, — szóval nem tudom elfelejteni, hogy az alatt a lord által ostrom alá fogott republika ősz elnöke könyvet írt az Emberről, gondolatok melegét árasztotta, bölcs szavakkal érezte fel maga mellé a szeretet trónusára az Embert, a magyart is, akit a szerencsétlen sorsa Horthyékkal, Héjasokkal ajándékozott meg. — Belátom, hogy bűnöm ez a tisztánlátás, ...és én bohó még mindig álmodozom szebb holnapról, boldog Magyarországról, ahol a paraszt, a polgár, a munkás, a zsidó nem lesz grófok szabad prédája és ismeretlen fogalom lesz a ,konsolidáció’. Azt mondják, ma már rend van Magyarországon. Béke. Csönd. Csönd csakugyan van. Az orgoványi halottak hallgatnak, és az élők nem mernek sóhajtani sem. — Ellenben éheznek, sztrájkba lépnek, öngyilkosok lesznek és agyonveretik magukat a csendőröktől. — Ez együtt: konsolidáció...“ 3., ,A Garam’ 1927. évi szeptember hó 3. napján megjelent 10-ik számában ,Károlyi Mihály arca’ cím alatt saját szerzői megjelölésével közzétett közleményből: ,Öh hol van Bethlen cinikus, sunyi gonoszsága, Tisza, ha ártalmas, de kemény, rátarti karakterétől?!... S most mindenki elhagyta (ti. Károlyit), elhagyták az emigránsok, nevét nem imádkozzák és csak terror alatt tartott magyar falvakban ápolják áhítatos parasztok Kossuth Lajos-i alakját, szívják vissza az illatát, várják a bevonulását, romlott, szu- ronyőrzött mágnás urak helyébe... és látom tekintetét át határokon sugárzó-gyászosán, a budapesti főkapitányság vallató szobájában, ahol Vér Imre... jegyzőkönyvbe diktálja a mi nyílt titkainkat, tollba mondja vezére minden lépését a párizsi, a berlini, a bécsi, a Balkán széli, tengerparti köveken, amint mindenütt cipeli magával a magyar nép,
