Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Tűnődések a megújított Liliomfi bemutatója után
dennel. Miért?... S tovább: Szeretném ezt a cinikus, nagyképű írót elitélni, de ahogy Berkesi mesterkélt konfliktusaival megfestette, valahogy kiagyaltnak érzem és ezért elmarad az ítélet. Ebben a kiégett, hitetlenségében egyre ellenszenvesebbé váló apában túlteng a fertő, a fiúban pedig külsőleg rárakott és indokolatlan a meghasonlottság és elesett- ség, amelyből csak Marika, egy falusi tanítónő légiesen tiszta, égi szerelme ragadja ki. (Itt egyébként zárójelben meg kell jegyeznem, hogy Endre ener- váltsága ellenére is romantikus hősökre valló bátor tettekre képes: hat támadóval mer szembeszállni, kettőt le is üt, vadul rárohanó halálos ellensége kezéből képes a kést kicsavarni, árvízből életeket ment, nagyon becsületesen bevallja, hogy nem ért a filmrendezéshez, de tizenhét esztendős korában olyan naplót ír, melynek stílusa, érveléseinek biztonsága teljesen rokon Berkesiével.) Ezeket a negatívumokat a már említett lapos elmélkedések, a belső monológokba szőtt eszmefuttatások még erősebben kiemelik, s a tucatjával olvasható szentenciák még jobban aláhúzzák. Néhány példa: „...valamely művészi alkotás Igazságát az határozza meg, hogy mennyire viszi előre a békéért, az öröklétért folytatott harcot." (68. o.) „Azt hiszem, az a ti bajotok, hogy megkaptatok mindent, semmiért sem kell harcolnotok." (108. o.) „Csak ott van káderpolitika, ahol az emberek hagyják, hogy legyen." (127. o.] „Ml nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy azonnal bűnbakot keressünk, súlyos ítéletet mondjunk." (169. o.) „Csak azt az embert lehet megalázni aki hagyja, hogy megalázzák." (170. o.) A szólamok annak ellenére, hogy legtöbbjük valami igazat, általánosan ismert igazságot fejez ki, nem vallanak arra, hogy Berkesi írói lelkiismerettel ügyel belső monológjai mélységére. Hely- lyel a frázisai szinte karcolva sértik az embert, mint a lemezjátszón kiugró tű („Egy lány ártatlanságának elvétele, felelősséggel jár." „Nagyon ritka az őszinte barátság." „Az igazi szerelem egyszerűen csoda...“/. Berkesi világa, noha egyes részletei hitelesek, konstruált világ; törvényeit nem az élet alkotta, hanem a szerző. A konstruáltság óhatatlanul felületességhez vezet, a felületesség pedig ellentmondáshoz. íme, egy példa: A regény első lapjain Berkesi Böglyös tizedes és Endre találkozását így írja le: „Endre a foglalkozásokon sokszor elnézte a vaskos, nagy testű tizedes csontos parasztarcát, az erősen kidudorodó szemöldökcsontot, a mindig hidegen fénylő, kékesszürke szempárt, a keskeny, határozott rajzú száj keserű ívét, a szegletes, akaratos áll éles síkját. Ha mégis filmrendező lesz, és egyszer filmet forgat majd a jogaikért harcoló jobbágyokról, akkor ilyen Böglyös-arcú parasztfiúval fogja eljátszatni a főszerepet." Érzékletes és szép ez a leírás, csak elírásnak vélem vagy tévedésnek, hogy egy leendő filmrendezőt nem zavar a lázadónak elgondolt Böglyös hidegen fénylő szeme. Nagyobb hiba, hogy hat sorral lejjebb Böglyös „később ösztönösen azt Is megérezte, hogy a fiú levegőnek tekinti őt". Ez a tévedés már nem puszta elírás, de a felszínes jellemzés bizonyítéka és arra vall, hogy az egész Böglyös-Endre ellentét sajnálatosan kiagyalt, s így elvész nagy összecsapásuk lélektani hitele. Berkesi alighanem túl sokat markolt, erejét meghaladó feladatok megoldására vállalkozott. Azt a tényt, „hogy a fiatalok szenvedélyesen Igénylik az őszinteséget, a képmutatástól mentes, Igaz szót és az emberi tisztességet" csak kevés helyen tudta meggyőzőn és művészi erővel érzékeltetni. Szakértelme, mesterségbeli tudása ellenére, az igazi nagy olvasmány élményével adósunk maradt. Egri Viktor Tűnődések a megújított Liliomfi bemutatója után Ha falujáró színházunk közönségét meginterjúvolhatnánk, hogy tetszett-e a megújított Liliomfi, nem kételkedem, azt válaszolnák — tetszett. Hogy miért, arra is megvolna a válasz: Azért, mert nevetni lehet rajta. Színházunk dramaturgiája azonban ebből még aligha kovácsolhatna ele
