Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - Tóth László: Versek
Tóth László palack szaggatott vonal l. a féleszű harangozót körülrajongták a tetvek és a szentek kezéből a kötélen mindig egyforma ívben rángott át a fájdalom 2. az ablakok kiscsizmáiba csillagot kakáit az éj körmeid ikonján vasravert angyalok 3. a csókokat fölcsipkedték a verebek a nyelvek dugóhúzójában koncentrálódik a félelem anyu könnyes a szemed tengerbe pottyant arcodat kifényezi a só hamuban-siilt ökleimmel elindulok a sivatagból inni trágár imáim rózsafűzérként morzsolom testem kocsmájában már több ezer éve: szeretőm mellében piheg a béke madárban az ének kutyákban a harag virágban az illat soroljam még az életem? isten voltam emberektől verten nem vidít többé a szél hol vannak már azok a kések az ajkak lócáira kiülnek a fogak elgázolt a vonat és vonat lettem váltamnak dőlt a bűn s magam másztam fel a keresztfára és a macskatalpú utcákra setten a dederoninges vasárnap-délután a szenteltvíz-tartókban hullámzik a Krisztusok izzadtsága téma a szűk egekből kitődulnak a szelek a fák makacsul egymás derekába kapaszkodnak a leprás kert szájában dünnyögnek a harangok a laposmellű alkonyok zászlói alatt felvonultak pisis játékaid a fogak hálójában fennakadt a nyelved hónod alatt kitömött paradicsommadarak tenyeredben levelibékák traccsolnak a boldogságról vízilovak huzatos orrán kiszaladt a szél és nagyokat nyerítve ráúszott a hullámos rétre
