Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - Fábry Zoltán: Rang és hűség
tudnak argumentálni. A célok ellentétesek, de az eszközök egyenlítenek. És háborúban az eszközök egyre önállóbbak, önhatalmúbbak lesznek. A cél itt nem szentesít eszközt, mert háborúban az egyenlítő eszköz végül is önmagát valósítja. Hányszor, hány írásomban hívtam fel a figyelmet: Vigyázat! A háborúnak, a fegyvernek öntörvényei vannak! Ha nincs, ami megállítja, eltéríti: a fegyver öntörvényének engedelmeskedik. A fegyver mindenképpen kétélű! Tudjuk: a fasizmus negyvenötös legyőzetésével nem ért véget. A győzők megfertőződtek vele; hatalmi csábításait — lényegét: a tekintetnélküliséget — szinte kizárólagossá fokozták. Ezért mondtam 45 után: Vae victoribus! Jaj a győzőknek! Ezért írhattam le a figyelmeztető felismerést: ahol kizárólagosság és tekintetnélküliség van, ott valahogy, valahol jelen van a fasizmus lelkisége is. Ezért idéztem állandóan Ernst Blochnak a kommunista Weltbühne egyik 1937-es számában megjelent axiómáját: „A humanitás különbözteti meg a szocializmust a fasizmustól.“ És hozzátettem: a szocializmus humanizmus nélkül a fasizmus tekintetnélküliségével azonosulhat. Az antifasizmust különböző árnyalataiban ismertető jegye, igazságtartalma — a humánum — egyenlítette. Ez volt az az összekötő erő, mely gátat vetett és vethetett a fasizmus lényegének, a kizárólagosságnak és tekintetnélküliségnek. Akiben a humánum munkálkodik, az elkülönbözötten más lesz. Ahol a humánum kihagy, ott űr keletkezik, melyet azonnal ellepnek az antihumánum hatalmi terpeszkedései. Lapozzuk csak fel A vádlott megszólal 22 év előtti intő figyelmeztetését: „Ha mi is csak a barbarizmus eszközeit tudjuk és akarjuk alkalmazni, akkor ez árulkodón döbbent emberi szegénységünkre. Ez azt mutatja, hogy tudat alatt irigyeltük ezt a módszert, hogy lényegében mi is csak ezt akartuk: a hatalmi gyógymódot. De ha mi nem hozunk mást, ha mi nem vagyunk különbek, megértőbbek és messzelátóbbak, ha mi is csak azt akarjuk és tudjuk hozni más viszonylatban, — akkor miért volt minden?“ Ügy tudtuk, hogy a szocializmus a humánum realitása: emberségvalósítás. De ha ezt a célt csak ellenkező eszközökkel lehet megvalósítani, akkor a célrealitás megzavarodik: igazságtartalma megváltozik. Hirdettük, olyan helyzeteket kell előkészíteni és teremteni, hogy ne a fegyver korrigáljon, de a józsefattilai bensőnk, emberségünk — az „emberhez méltó gond“ — vezéreljen. Az inštancia neve mindenképpen a humánum. Az internacionalizmus egyenlítő tette végső soron csak az emberségre nevelés lehet. A szocializmus világpedagógia, mert a tényleges, reális emberségre nevelés elkötelezettje. A szocialista humanizmus világpedagógiájának hátráltatója a világpolitika, mely hatalmi jellegénél fogva — minden árnyalatában — fegyverben kénytelen gondolkodni és háborúkat kockáztatni, embertelenség maximumát valósítani. E helyzetben örökkévalónak látszik az Ady-szövegezte humánum védekező és megtartó hűség-parancsa: embernek megmaradni az embertelenségben. A világháborúk századában a humánum szinte rezervációba kényszerül: egyének és kisebb nemzetek és népcsoportok folyamatossági feladata lesz, akik ezzel és ezáltal válnak konokul nagyokká, példázókká. Ranggá. Hűséggé. Kell-e még mondanom, hogy rólunk van szó, a vox humana — az emberségi elkötelezettség, az emberpedagógia — népéről, a szlovákiai magyarságról?! Példák voltunk, és példák maradtunk mindenkor és minden viszonylatban: próbatétek bizonyítják. Sorsunk nyomorúság volt, mely azonban nagysággá nyújtózkodott, hogy ranggá magasodhasson. Ne tévesszen meg, és ne kedvtelenítsen el senkit, hogy ezt a példát következetesen oldalra seprik. Mi tudjuk, kik, mik vagyunk, a költő Győry Dezső verssorai tagadhatatlanná, maximummá hitelesítették emberségünket: vGyűlölségre nevelt a sorsunk, mi szeretetre önmagunk.“ Amíg hitben és tudatosan éljük küldetésünket, tisztünkben maradunk: őrzők a strá- zsán. Mint a szocialista humanizmus hűségesei és elkötelezettjei, sose voltunk, sose lehettünk szétválasztó elem, de mindig összekötők: híd, tartó pillérek. Humanisztikus alapállásunkból kifolyólag nem is lehettünk mások. „Emberség-korrektúra mindkét ol
