Irodalmi Szemle, 1968

1968/1 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Valentin Beniak Juhász-fordításai

Valentín Beniak Juhász-fordításai

Fontos, sőt nevezetes könyvről kell írnunk: Valentin Beniak Juhász Gyula- fordításairól, melyeket a kiváló szlovák költő Aká bola (Milyen volt) címen adott ki (Tatran, 1966). Juhász Gyulának eddig csak egyes költeményei jelentek meg idegen nyelven, kötetet elsőnek a szlovákok adtak ki verseiből, mégpedig ezt a Beniak-antolőgiát. Ha Juhász Gyula élne, meghatottan lapozná a szlovák ajándékot és viszonzást, mert ajándék és viszonzás ez a szakolcai két évért s mindazért, ami szlovákiai és szlovák nyomként a Juhász-lírában fennmaradt. Juhászmonográfiámban, a Juhász Gyula hatszáz napjában, részletesen megrajzoltam a költő szakolcai arcképét, irodalmi és pedagógiai működését, s természetesen a magyar poéta szlovák kapcsolataira is kitértem. Ezek a kapcsolatok nemcsak pozitív jellegűek, hanem Mikszáth, Ady, Bartók, Mednyánszky gazdag szlovák kapcsolataihoz súrlódnak, velük kötődnek össze, s száz év magyar értelmiségének rendszerré szövődő szlovák barátságát képviselik. Valentin Beniak, aki Emil Boleslav Lukáč Juhász-kezdeményezésének nyomába lépett, szép és tisztán csillogó irodalompolitikai tettként je- lenkezik ezzel a könyvvel.

Nem váratlanul találkozunk Beniak Juhász-fordításaival. Négy Juhász-verset fordított már az én Na brehu čiernych vöd. című 1943-ban megjelent magyar antológiám számára. Beniak akkor szegődött Juhász mellé. Večerná blýskavica című nagy szlovák antológiájában (1957) a magyar költők sorában kitűnő helyet kapott Juhász Gyula ötvenkét Beniak- fordítással. Mostani önálló gyűjteményében már százhatvankilenc Juhász-vers tündököl. Túlzás nélkül írom, hogy tündököl, mert Beniak fordításai valóban fényvető művek. „A fordító kegyelettel és tisztelettel végezte munkáját“ — írja önmagáról az utószóban Valentin Beniak

— „ezeknek a verseknek mágikus ereje van“. Ha a Juhász-versek mágikus erejűek, mágikus erejűek szép szlovák formában is. Beniak nagy művész, a szlovák versanyag szuverén mestere, s a magyar eredeti tökéletes értője. Három

csoportba válogatta össze a fordításra leginkább érdemesített Juhász-anyagot. Az első csoport: Anna, a második: A szakolcai dombokon, a harmadik: Íme, az ember című. Ezek Beniak saját ötletei, melyek közül a legkézenfekvőbb az első két csoportban található szakolcai versek matériája. Juhász különös szeretettel énekelt a Nyitra megyei kisvárosról, tipikus alakjairól, tájszépségéről, éreztette bús és derűs fluidumát a száztíz költeményben, melyet Szakolcán írt. Beniak ezek színe-javát válogatta ki s lefordította, érdekes tükröt tartva a szlovák érdeklődőnek; s kiválasztotta a Szakolcára emlékező, már szegedi eredetű verseket is. Ez már tárgyszerűen önmagában is érdekes versélmény az önnön lépéseit követő szlovák szemnek. A harmadik verscsoport válogatás Juhász életművéből, keresztmetszet a magatartás, forrongás, harc, bölcsesség, lemondás és Isten-keresés lírájából. A szakolcai versanyag: szemléleti líra és reflexió a látott-hallott dolgokról a magyar határon, a szegedi anyag: filozófiai tűnődés, a korai alkony félelme, settenkedő magány és melankólia. Az Anna-Ancsa- versekből a szerelem, a váradi színésznő és a szakolcai nö-élmények egybefonó- dása jelenik meg, a továbbiakból a nemzete sorsát egy történelmi ponton, az országhatáron tragikusan átérző s nemzetével azonosuló lélek vergődése tűnik fel, majd a szlovák-magyar barátsággá nemesülő érzelmek és észleletek lírája tör elő.

Űj és régebbi fordítások ezek, de a régebbieket Beniak mind átdolgozta, átcsiszolta. Amikor a Večerná blýskavica Juhász-verseit elemeztem bírálatomban, megírtam, hogy helytelen és önkényes a fordítás például a Tápal Krisztus esetében, sőt Juhász legfontosabb kifejezéseinek általános szavakkal való helyettesítésével ferdítésnek rémlik már. Beniak a magyar táj és nép azonosodásának ezt a nagyszerű versét ezzel éppen magyar népi jellegétől, vallásosat és sorsszerűséget lehelő illatától fosztotta meg. Itt, íme, új fordítást nyújt Beniak, az igazit, s egyetlen lehetségeset: a magyar s helyi jelzők teljes visszaállításával és beiktatásával. Ezt nemcsak mi köszönjük meg, hanem a fordító hírnevét is szolgálja vele. Beniak nagy versművész, de

— bár nem munka-kényelemből — hajlamos az önkényességre, a magaértelmezte fordításra, még ha ellentétben van