Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - FIGYELŐ - Pašiaková, Jaroslava: Milan Kundera: Tréfa
Is az eredetivel. Számos Juhász-interpretációt találunk itt, a Tápal Krisztuson kivül is, amely tökéletesen visszaadja a magyar eredetit. Ugyanakkor sajnos olyan önkényes tolmácsoláson is rajta fogjuk az érdemes költőt, amit nem szabad elhallgatni. Feláldozza Juhász jellegzetes szavait, Juhász lírai határozottságát egyfajta érzelmességével mossa alá így például feleslegesen komorítja a Remeteséget. Juhász ebben a versremekben, melynek minden szava megmásíthatatlan, ezt írja: „A szakolcai dombokon / fiatal voltam egykoron". Ezt Beniak így adja vissza: „Na tých skalických pahorkoch, kedysi žil som zahorklo“. A fiatalság helyett a keserűséget említi, ami ellentétben van Juhász állításával. A harmadik strófában ugyanez ismétlődik. Magyarul ez így hangzik: „Ha jött a téli alkonyat", a szlovák fordítás viszont ezt mondja: „No prišiel súmrak zahorklý“. Ami téli, még nem keserű! A Szakolca című vers fordítását egy sorral megkurtította. Ezt a sort: „Kit táplál méla- búja" maga alkotta képpel helyettesíti így: „jak reholníka smútok po mamičke“. Az Árvaságom című versben jónak látta olyan szót alkalmazni a magyar ellenében, amelyet Juhász sem ebben, sem más versében soha nem használt s nem használt volna, ha százszor siralmasabbnak vélt állapotot akart is kifejezni: (A tehén) „megállt az ablakomnál s betekintett" — mondja az eredeti, Beniak ezt így fordítja: „postála, zrela v okno mojej biedy“. Hányszor hangsúlyoztuk, hogy Szakolcán nem élt Juhász Gyula nyomorban, hanem jólétben, következésképp nem mondhatott nyomort versben sem, mint ahogy nem is állított ilyesmit. Az Isten háta mögöttben, mint ismeretes, azt írja Juhász, hogy neki itt „Gvadányi képe fáj", a szlovák költő kihagyta a régi szakolcai poéta nevét, s úgy közli, hogy „tu každý portrét plače“. Megfosztja tehát a verset szakolcai zamatátől. Nem akarom folytatni ezt az elemzést, mert úgy tűnhetne föl, hogy kákán csomót keresek. Holott ml sem áll távolabb tőlem, mint Valentin Beniak érdemének meglazítása. De erre éppen azért hívtam fel a költő figyelmét, mert nagyra becsülöm ezt a kötetet. Az utószóban, melyet ugyancsak a fordító írt, sajnálatos elírások találhatók, így Gvadányi születésének éve téves, Dózsát nem Szegeden végezték ki stb. Egyébként azonban a kis esszé formás és tartalmas írás. Emil B. Lukáč írta Juhász Gyulával kapcsolatban, hogy szlovák részről Valentin Beniak Juhász-kötetével „az első szlovák adósságot“ törlesztették. (Irodalmi Szemle, 1967, 8. sz.) Igazán rangos és emlékezetes adósság-törlesztés. Felhívtam rá a figyelmet Budapesten is. Őszintén, mint mindig, csak köszönet és hála jár érte. A halott költő az egyetlen illő módon éled újjá ott, ahol egy népet szimbolikusan egy szakolcai cselédke arcán csókolt meg. Szalatnai Rezső Milan Kundera: Tréfa Kundera Tréfája (Zert] távolról sem mulatságos írás. Olyan irodalom ez, mely „nem arra való, hogy olvassák, hanem arra, hogy átjárja az életet". (Ehrenburg). Kundera művére — paradox módon — nagyon is illik a „szocialista realista“ jelző. A regény egy nemzedék „elveszett idejéről“ szól, vagy ha úgy tetszik, arról a szocialista nemzedékről, amely- lyel kegyetlen tréfát űzött a történelem. A regény meséje, illetve első síkja közvetlen 1948. februárja után indul, s egy szűkebb főiskolai környezetből fejlődik olyan tágabb időbeli és társadalmi dimenziókba, amelyek logikusan nőnek bele a mába. De a szerző célja talán nem is a jelenben visszhangzó történelem összefoglalása volt (ilyen foganta- tású pl. Vaculík vagy Trefulka lélektani prózája). Regényének mondanivalója szinte téren és időn túli, meséje azonban egy bizonyos pontig körülhatárolható. Emlékezzünk csak Sartre-ra, aki már Prágában megjósolta, hogy „a század nagy regénye“ éppen a szocializmus talajából sarjad majd ki. Sartre megérezte, hogy a szocializmus légkörében ehhez már éppen elég feszültség halmozódott fel. S ez a feszültség nem csupán abból ered, hogy „a világ két részre szakadt“ s mindkettő fél a másiktól, ahogy azt a bécsi kongresszuson kifejtette, hanem a szocialista társadalom külön sürgető problémáiból is. Ezeknek a problé
