Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - FIGYELŐ - Haltenberger Kinga: Roger Caillois: Általánosított esztétika
előtanulmány még nem feltétlenül bizonyítéka annak, hogy Sas ehhez a témához már a harmincas években rendszeresen kutatott. Az a véleményem, hogy e munka megjelenését előfizetési felhívással kellene elősegíteni, ez a Turczel- féle tanulmánnyal együtt talán alapja lehetne egy intenzív szlovákiai magyar nyelvű tudományos munkásságnak. A hiányzó tudományos folyóirat szerepét pedig az Irodalmi Szemle is betölthetné azzal, hogy hasábjainak egy részét tudományos (nem irodalomtudományi, hanem történelmi, honismereti stb.) irodalomnak tartaná fenn, hogy ne kelljen minden tudományos kutatás eredményét külföldön vagy idegen nyelven publikálni. A folyóiratokról szóló fejezet kapcsán meg kell említeni, hogy a szerző által kellően méltatott a Mi Lapunk mellett a Tábortűz is jelentős szerepet töltött be az ifjúsági folyóiratok közt. Ha egy diáknak az írását a szigorú Bíró Lucián közzétette, annak a színvonala legtöbbször magasabb volt a szokványos önképzőkör! nívónál. Turczel Lajosnak is itt jelent meg első írása. Klerikalizmussal sem vádolható, mivel protestáns, sőt zsidó szerzők írásait is közölte. A Mi Lapunkról pedig megemlítendő, hogy egy időben a sarlósokkal is összekülönbözött, úgyhogy a kívülállók föltették a kérdést, ki fog bele írni. Részben ez is oka lehetett sajnálatos megszűnésének. Dr. Fogarassy László Roger Caillois: Általánosított esztétika Ne lepődjön meg, aki esztétikai útmutatást, tanulmányt várt Roger Caillois- tól, a sokoldalúan tevékeny francia esztétától és publicistától. Vonzó című könyve, az Általánosított esztétika, amely ez évben (1968) jelent meg az ODEON kiadónál, és több régebbi és új tanulmányt tartalmaz, ennél is többet nyújt. Hozzá kell fűznöm, hogy a cseh fordítók, Stanislav Jirsa és Miroslav Míčko, nagy és nehéz munkát vállaltak és vittek véghez, mint tapasztaltam, nagy hozzáértéssel, érzékenyen. Caillois-hoz valóban érzékenyen, óvatosan kell közeledni. Nem átlagfilozófus, ötletei, gondolatai magasabb szinten futnak. Első pillantásra merész és hihetetlen érvei a társadalom- és természet-tudományok rendkívül mély ismeretére épülnek. Tanulmányai — Mítosz és ember, Medusa et comp., Általánosított esztétika, Beírt Napok — mind egy tételből indulnak ki, és abba is térnek vissza. Ez: az ember egysége a természettel. Ebből az egységből igyekszik megmagyarázni a művészi tevékenység indítékát, magját: Párhuzamokat keres és talál az ember alkotta mítosz és a többi természeti lény viselkedése, tulajdonságai között, vagyis a mítosz keletkezésének és létezésének magyarázatát a természetben keresi. Szerinte Itt nem elég a pszichológiai magyarázat, amelynek lényege az, hogy az egyén pszichológiai ellentétben áll a társadalommal, de mivel ezt a konfliktust a társadalom mivolta, milyensége határozza meg, ő maga, egyéni eszközeivel nem oldhatja meg azt anélkül, hogy az adott társadalom ki ne vesse. Helyzetétből tehát semmilyen cselekedet árán nem szabadulhat, ezért építi föl a mítoszt, azt a biztonságos szelepet, mely a súlyos helyzetet bizonyos lélektani projekció formájában oldja meg. A maga helyébe hőst állít, aki — nem lévén gátlások, társadalmi kapcsolatok áldozata — megoldja a problémát, s bűnhődnie sem kell, mert az egyént megvigasztalta. Hogy ez így megtörténhessen, hogy az egyén valóban kárpótolva érezze magát, valamilyen formában mégis részt akar venni a hős munkájában. Áldozatot mutat be, szertartáson vesz részt, megjátssza a drámát. Ez a szertartás Caillois szerint engedélyezett kihágás, mely során az egyén is hőssé lesz, mert a szertartás megvalósítja a mítoszt, és lehetővé teszi az átélést. Ha elszakítjuk a mítoszt a szertartástól, nem feltétlenül veszíti el az indokoltságát, de leglényegesebb részét: az átélés lehetőségét elveszíti. Nem lesz több irodalomnál. Caillois itt többször utal Freudra, Freud- nak a vázolt folyamathoz hasonló feltevéseire a vallás, illetve totemizmus keletkezésével kapcsolatban (Totem és tabu). Természetesen, már Caillois is felveti a polemizáló kérdést: Ha a mítosz keletkezése ennyire pszichológiai jellegű folyamat, miért használ nyelvezetében irodalmias dekorációt?
