Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - DISPUTA - Tőzsér Árpád: A lírai vallomás hogyanja
problémáját a Kezet mosó Pilátusok s a Bánat című versek példáján vizsgáltuk, s megállapítottuk, hogy ezekben vagy a külső valóság motiválatlan, vagy a szubjektivitás hiteltelen. Hasonló hibában újabb versei közül is nem egy elmarasztalható, azzal a különbséggel, hogy ezekben csaknem mindig a költő szubjektivitása vérszegény. Elmondtuk, hogy Ozsvald szubjektivitása válsága előtt alkatával és szemléleti materializmusával volt adva olyanféleképpen, hogy erről a vers anyagából (a képekből és alakzatokból, a szókészletből, a hangzásból, a kompozícióból stb.) értesültünk. A költő újabb verseiben ez a szubjektivitás módosult, s nemcsak szemléletének változásával, de új elemmel, bizonyos moralizáló hajlammal is. Első köteteiben valóságtisztelete s egyszerűsége többnyire megmentette a moralizálástól, buktatóját újabb verseiben is sikerül kikerülnie, ha bizonytalanságát, védtelenségét nem akarja, ha törik, ha szakad, kompenzálni. Olyankor ugyanis alkatánál, szemléleténél, filozófiai felkészületlenségénél fogva csak a gyermekkor morállá párolt harmóniájához tud nyúlni, amely képtelen a mítosz és a kor helyzeteit ellensúlyozni, vagy a versanyagban feloldódni. A Földközelben kötet címadó verséből idézünk: Lehet, öreg Földünket elhagyjuk egyszer, mint a Mars lakói, kikről a járna rebesgeti, hogy új bolygót kerestek, s csak úgy térünk meg, mint falusi házba visszajáró, városba szakadt gyermek. Földközelben maradni talán nem is érdem! S ez ellen a felismerés ellen védekezik a vers további részeiben indulatos morali- zálással, így: .............a cinizmus m ég nem menti meg a világot, nem elég a mindent tagadása. A „Földközelben maradni nem érdem“ teremtett helyzetével szemben ez a meztelen morális igazság tehetetlen, de a szubjektumnak ezzel a kiválásával a vers anyagából a vers maga is erőtlenné válik. A lengyel Zbigniew Herbert, akit a mitológia szintén jelentős mértékben ihlet, így ír a „bibliai“ Jónásról: kőként pottyan a vízbe s ha cápába botlik ideje sóhajra sincsen higiénikus kórház haldoklik Jónás rákban maga sem tudja ki is ő tulajdonképpen (Jónás) Ozsvald, miután leírja Arkhimédész és a római katona történetét, így kiált fel: Ö, Arkhimédész, lehet-e körök és négyzetek között élni, kizárni magunkból a világ gondjait? Herbert versében a mítosz és a költő szubjektivitása filozófiává áll össze, Ozsvald Arkhimédésze történetre és morális tanulságra esik szét. Az Atlasz ban az ilyen erőteljes sorok után: A mítoszba zárt világ gyűrűje megrepedt, s a kék bura alól, mint sárga kiscsibék, szétgurulnak a sárga csillagok
