Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - Fogarassy László: Az őszirózsás forradalom Pozsonyban
nárius hadosztálynak kellett végrehajtania, amely Ausztrián át Morvaországba vonulva Breclav (volt Lundenburg)—Malacka körletében összpontosult. December 29-én a 72. gyalogezred pőtzászlóalja és az 5-ös árkászszakasz magát vörös gárdának nyilvánította. Mivel magukat vörösgárdlstáknak kiadó fegyveres katonák a város egyes helyein behatoltak a lakásokba, és élelmiszerellenőrzés ürügyén fosztogattak, Pachti Aladár utászhadnagy a Nyugat-magyarországi Híradó szilveszteri számában kijelentette, hogy a vörös gárda feladata a rend fenntartása, az egyének túlkapásáért pedig felelősséget nem vállal. Magyar levéltári adatok szerint ezek a fosztogatók inkább fegyverüket megtartott leszerelt katonák soraiból kerültek ki. Pozsony kiürítésének hírére leszerelt katonákból és lumpenproletárokból fegyveres bandák alakultak, amelyek kifosztották a katonai kincstárt és a malomligeti élelmiszerraktárt. Éjjel szabályos utcai harc folyt a rendőrök és a fosztogatók között, az utóbbiak közül néhányan halálosan megsebesültek. A fosztogatókat szétszóró katonák és fegyveres munkások a megmentett élelmiszereket a Duna utcai munkásotthonba szállították. A Vörös Újság 1919. január 8-1 száma szerint ebben az időben érkezett Pozsonyba dr. László Jenő és Mészáros (Kohn) Gábor, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezetét megalakítsák. (A „Dejiny Bratislavy“ szerint kommunista párt- szervezet megalakítására már dec. 14—19-e közt folytak kísérletek.) A kommunisták „Forradalmi Bizottság“ aláírással röpiratot adtak ki hatalomátvételre szólítva föl a munkásságot, egyúttal elhatározták, hogy agitációjukat a bevonulni készülő légionáriusok közt is folytatni fogják. Egy katonagyűlésen a szociáldemokrata pártot támadták egyes szónokok, és a védelmében felszólaló Wittich Pált lehurrogták. A december 31-re virradó éjjel a Munkástanács, élén a népbiztosi címet viselő Wittichhel átvette Kumlik Tódor polgármestertől a város igazgatását. Ez volt az ún. 36 órás pozsonyi proletár- diktatúra, amely pontosan a csehszlovák legionisták beérkeztéig tartott, és amely azzal kezdte működését, hogy a Duna-híd mellett levő hadtestparancsnokság épületét a vörös gárdával megszállottá December 31-én tüzérségi előkészítés után hajnali 5 órakor kezdődött meg a legionisták támadása Pozsony irányában. A 33. gyalogezredük egy üteggel Riccardo Barecca alezredes parancsnoksága alatt Zohor és Stomfa felől vonult fel a dévényújfalu—la- macs—zergehegyi vonal ellen. A hozzájuk átszökött Heusinger 72. gyalogezredbeli százados bemondása szerint magyar részről volt Dévényújfalun egy század két géppuskával és egy löveggel, Lamacson két század géppuskákkal és két löveggel, a pozsonyi hegyeken járőrök, tartalékban pedig 3—400 ember állt rendelkezésükre, mert a legénység nagyrészt karácsonyi szabadságon volt. Bareccának viszont az egész 39. légionárius ezred rendelkezésére állt, mint tartalék. Barecca egy-egy zászlóaljjal Dévényújfalu, Lamacs és a Zergehegy—Récse irányában támadt. A marcheggi hidat 9 órakor, Lamacsot pedig 11 óra 30 perckor foglalták el, de a dévényújfalusi magyar védőszakasz egészen 15 óráig szívósan tartotta magát, és Dévényen keresztül vonult vissza. A Zergehegy és Récse 16 órakor, Dévény, a Vöröshíd és a Tölténygyár pedig 17 órakor került a légionáriusok kezébe. Leölkes alezredes, a várost védő csapatok parancsnoka elrendelte, hogy a pozsonyi helyőrség vonuljon át a Duna jobb partjára. A gyalogság Magyaróvárra, a tüzérség pedig Oroszvárra vonult el, Ligetfalu védelmére pedig előbb Győrből érkeztek csapatok, amelyeket utóbb a Sopronból érkezett Horváth- különítmény váltott le. A légionáriusok 1919. január 1-én előbb a főpályaudvart, majd a következő napra virradó éjjel 3 óráig az egész várost megszállották. Veszteségük összesen 1 halott volt, és 42 megsebesült, míg a magyar csapatok Rubint tábornok szerint 30 halottat veszítettek, és 40-en megsebesültek. Két magyar katona sírja a Ka- čín (Entenlacke) melletti vadászlak közelében még ma is megtalálható. Végezetül pedig hadd tegyük közzé azon jegyzőkönyv kivonatos szövegét, amellyel — Pozsony város történetében az őszirózsás forradalom időszakát lezárva — a várost 1918. december 31-én a főpályaudvaron átadták Barecca alezredesnek: „A magyar kormány képviselői, így Jankó Zoltán főispán és kormánybiztosa Pozsony vármegyének, Kánya Richárd mint Pozsony szabad kir. város I. polgármestere és Mit- terhauser Károly városi főjegyző ünnepélyesen óvást emelnek a városnak mint magyarnémet városnak a csehszlovák állam exponensei által való megszállása ellen. Ünnepélyesen kijelentik, hogy csupán a városban uralkodó állapotok figyelembevételével és a
