Irodalmi Szemle, 1968

1968/9 - Fogarassy László: Az őszirózsás forradalom Pozsonyban

szentgróti születésű pacifista orvosfőhadnagy is, dr. Hamburger Jenő, aki a márciusi fordulat után Budapesten földművelődésügyi népbiztos lett, sőt rövid időre a magyar vörös hadsereg II. hadtestének parancsnokságát is elvállalta.

Más munkások a Vízikaszárnyáról (hátsó része ma is megvan mint a Szlovák Nem zeti Galéria épülete) leszedték és a Dunába dobták a kétfejű sast, egy odaérkező katonai őrjáratot pedig lefegyvereztek, és a puskákat szintén a Dunába hajították. Mivel pedig ezeket az eseményeket a kaszárnyában levő katonaság passzívan szemlélte, a tömeg közé keveredett lumpenproletár elemek (köztük kóbor katonák, utcalányok és utcagyerekekJ vérszemet kaptak, és bezúzták a szomszédos Hungária (később Berlin) kávéház üvegtábláit. A katonatiszteket inzultálták, majd a Savoy kávéház felé haladva, az útbaeső házak és a Magyar Király (később Royal) szálloda ablakait is beverték. A Savoy kávéháznak már nemcsak hogy az ablakait verték be, hanem ki is rabolták. A csőcselék a Kossuth Lajos téren (ma Hviezdoslav tér) kettéoszlott: egyik része a Hal téren át a Vártelek utcára (ma Zsidó utca) nyomult zsidókravall rendezése végett, útközben kirabolva a Szecesszió kávéházat. Erre a Várlaktanyában riadóztatták a 72-es bakákat; ez a katonaság leért a Vártelek utcára, mielőtt a csürhe megkezdhette volna a zsidó üzletek kirablását. A puskatussal szétpüfölt garázdálkodók rémülten menekültek haza. Közben a másik fosztogató csoport a Halászkapu utcán át berontott a Szilágyi Dezső utcába (Hosszú utca, ma Nálepka százados utcája), ahol legelőször is a sarkon levő Linoleum áruháznak esett neki, majd kirabolta az összes Szilágyi utcai üzleteket. Erre a Városházán riadóztatott rendőrség a Zöldszoba utcán és a Ventúr utcán át elébük került, katonatisztek pedig az utcán tartózkodó katonákat összeszedve eredtek a zavargók után. A rendőrök és katonatisztek kivont karddal vag- dalkoztak közöttük, a fosztogatókat szétugrasztották, egy csomót pedig állandó pofozás és ütlegelés közben bevonszoltak a városházára. Az ablakokból rémülten figyelő polgárok borzongva nézték a Jajgató lefogott alvilági alakokat. A kirabolt üzletek elé pedig őrség került, nehogy egy nyomorgó proletárnak eszébe jusson követni a hivatásos bűnözőket és elvinni azt, ami még megmaradt. Háború volt, influenzajárvány, és megtörtént, hogy a spanyolnátha áldozatai az utcán estek össze holtan.

November 1-én Szmrecsányi György, Pozsony város és vármegye főispánja, aki IV. Károly királynak a nagyszabású pozsonyi fogadtatást rendezte volt, leköszönt állásáról, mire gróf Batthyány Tivadar belügyminiszter kinevezte a város és vármegye kormánybiztos főispánjává Jankó Zoltánt, aki a Károlyi-párthoz tartozott. Ugyancsak otthagyta állását a pozsonyi katonai parancsnok: az öreg lovag, Gerstenberger Frigyes lovassági tábornok azzal az indokolással, hogy ő osztrák állampolgár, ezért nem tesz esküt a Magyar Nemzeti Tanácsnak. Távozása után a pozsonyi katonai parancsnokságot és a hondvéd kerületi parancsnokságot Czitó Károly altábornagy parancsnoksága alatt egyesítették. A pozsonyi helyőrség felbomlott, a katonák részben fegyveresen, részben pedig fegyvertelenül otthonukba távoztak. A 72. gyalogezred póttesténél úgyszólván csak a tényleges tisztek és a továbbszolgáló altisztek maradtak a helyükön. Nem volt jobb a helyzet a többi póttestnél sem. A városi rendőrség létszáma háromszáz fő volt, ami a rendtartás biztosítására csak békés körülmények között felelt meg. Ezért november 6-án Leölkes alezredes, mint a 13. honvéd gyalogezred pőttestének parancsnoka felhívást Intézett a tisztekhez és legénységhez, hogy jelentkezzenek karhatalmi szolgálatra a honvédlaktanyában. A rendőrség megerősítésére polgárőrség is alakult, amely sem zsoldot, sem munkabérmegtérítést nem kapott. Ezért érthetőnek látszik, hogy a polgárőrök közül csak a tisztviselők, tanárok, diákok és egyetemi hallgatók látták el lelkiismeretesen szolgálatukat. Megkezdődött a nemzetőrség szervezése is. Az egész malackai járásból, Szentgyörgyről, Bazinból, Dévényújfaluról és Stomfáról rablásról és fosztogatásokról érkeztek hírek, amelyekkel szemben a csekély létszámú csendőrőrsök tehetetlennek bizonyultak. E fosztogatásokban főleg az eddig a Kis-Kár- pátokban rejtőzködő katonaszökevények jártak elöl, sőt a fegyveresen hazaszéledt katonák egy része is részt vett a garázdálkodásokban. Stomfán, ahol népes zsidó hitközség volt, szabályos pogrom dühöngött. A rögtönzött nemzetőrségek mindenütt helyreállították a rendet, Stomfára és Zohorra pedig a pozsonyi kadétiskola növendékei szállottak ki, és fékezték meg a fosztogatókat.

Pozsonyban Szlovák Nemzeti Tanács is alakult, amelynek tanácskozóhelyéül Jankó Zoltán kormánybiztos kiutalta a vármegyeház egyik szobáját. A Magyar és Szlovák