Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - Ferenczy Erika: Vetter Kari halála
Ferenczy Erika llcllcr jy 011*1 halála — Már nem vagyok egészen biztos abban, hogy tényleg így gondolom... — Sokat szenvedek — mondta Vetter Karl. — Én is — válaszoltam. — De látod, én haldoklom. Májrákom van. Felvágtak, összevarrtak, hazaküldtek, hogy Itthon haljak meg. Két hetet adtak, ma ennek hét hete... Még mindig élek. Eddig csak Rldolt szíedtem, mert a vágás nem gyógyult be a hasamon, és a nyíláson át gyönyörűen kijött minden, bűzösen, folyékonyan. Most, hogy mégis begyógyult, csodásán (eleinte még azt is hittük, hogy esetleg mégsem fogok meghalni: micsoda erős lettem hirtelen ettől a gondolattól, szinte minden olyan volt, mint azelőtt, na, végre vége a komédiának, gyerünk, most aztán már, gyerünk, mondtam magamnak], ettől kezdve szenvedek igazán. Látod, így megpuffadtam, és vergődöm, mint Krisztus a keresztfán, és nézd, itt elöl már félig kitéptem a hajam a kíntól, mert a morfium ritkábban érkezik, mint kellene; a körorvosunkat behívták katonának, és az idegen doktor, akinek nincs szíve, a harmadik faluból jön... — Különben látod, édesem, úgyszólván már meg is haltam, vége az életemnek. Ügy is vehetjük, hogy már tulajdonképpen meghaltam, ugyanis a világon már mással nem törődöm, csak saját magammal, és ez mi más, kérdezem? Itt van például a komám, a cimborám, a lelki rokonom, aki véletlenül mellettem feküdt a kórházban gyomorrákkal, csakhogy ő már a föld alatt van, nem húzta sokáig, nem bírta a szíve. De én már vele se törődtem, csak a hasammal ős a halálommal... És este aztán, ha jön az injekció, és elmúlik egy kis idő, mindenre vissza tudok emlékezni világosan. Lulsa mesél a régi ökrökről ős tehenekről, hogy az hogy volt... erről beszélgetünk. Míg a lovasfogatom is megvolt, addig igen, nem mondom... de aztán csak ez az öreg kurva maradt itt nekem ... Luisa, ez a jó, vastag asszony ül éjjelente az ágyban, és figyel. Azt figyeli, hogy már meghaltam-e? — Meg én... — mondtam egyszer —, és felkeltem. — Kari — kérdezte —, rosszul van? — Dögölj meg, te kurva, — ezt mondtam neki, pedig egészen más volt a helyzet. Utána nagyon sírtunk mind a ketten. — Édesem — gondoltam —, milyen szép a sötét, árnyékos szemed, de tovább nem folytathatom ... — A sötét bőröd, az a szád, ami egy kicsit buja, de tovább ezt sem folytathatom ... Sóhajtani szerettem volna, de nem lehetett. Csalódott voltam, és boldog egyszerre ... A zöld gyepkorong közepében ott áll a csúcsos ház, valószerűtlenül csúcsos, keskeny házikó, sötét gerendákból összetákolva, és ...
