Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - Mikola Anikó: Versek
hármunk hajnala Megszólalt a kakas. Hasadt vitorlákkal hajónk megtért csavargó éjszakák vizéről. Hármunk hajnala ez. Szegett szárnyú napok rostokolnak a part fövenyén. válasz nélkül Mi már csak fáradtak s fáradtabbak leszünk bárgyú ünnepek terhét hordozzuk hétköznap is kőkemény napjainkat az esték sem oldják senki sem válaszol: velünk vagy ellenünk mi már csak fáradtak s fáradtabbak leszünk. Ülünk a magunk ásta vermek mélyén, és halottainkkal barátkozunk. Lomha szárnyakkal fészkelődik bennünk az értelem, de elcsendesedik, megtörik szívünk csapásai alatt. Ülünk a magunk ásta vermek mélyén, és halottainkkal barátkozunk. Félelmünk falakra írt nevét elmázolta a permeteg eső, félelmünk arca füstként lebeg felettünk, kettétört kardjainkon csak szégyenünk rozsdásodik. Ülünk a magunk ásta vermek mélyén, és halottainknak szónokiunk feltámadásról. Mikola Anikó Szabó Vladimír: Táncolók, rézkarc, 1967
