Irodalmi Szemle, 1968

1968/8 - Folyóirataink 1945 előtt

Mi, fiatal magyarok nem a népszenvedélyek féktelen tombolását kívánjuk, hanem azt a társadalmi fegyelmet készítjük elő, amelyben osztálykérdés, kizsákmányolás, másokból való haszonélvezés nincs. Kalmárvilág helyett munkaegységet, az emberi közösség harmóniáját. Kérdem: mennyiben közeledett az előttünk járt tanult nemzedék a nincstelenek, a fogyasztó tömegek érdekeihez? Nem megokolt-e a patriarchális nemtörődömség elmúlt korszakában a szocializmus közönséges formája, a gyűlölködés? Mi hisszük azt, hogy a szocializmus tisztult, lehiggadt, szeretettel áthatolt lesz, mihelyt nemcsak az elnyomottak keserűsége hajtja, hanem az értelmiség politikai, közgazdasági és kulturális megfontoltsága is bekapcsolódik. Ha mi, fiatal magyar diákok, a jövő magyar intelligenciája, szocialisták leszünk, akkor a jövőben... rajtunk keresztül a szocializmus kinő a pártkeretekből is, és áthatja a Nyugat-Európa indusztrializált államai részéről gyarmatosításnak kitett magyarság dolgozó egyetemét. A szocializmushoz mindenki csatlakozhatik, ez műveltség és belátás dolga is, nemcsak közvetlen személyi érdekeltségé.

Hozzá kell tennem azonban: a szocializmusnak nem az a végcélja, hogy az államok jólétét biztosítsa, hanem a végcélja az egyetemes emberi szolidaritás.

(Részlet Balogh Edgár: A kérdések feleletet kapnak c. írásából. A Mi Lapunk, 1930/6.)

ttzm

a csehszlovákiai magyar egyetemi hallgatóság rőpírafa

A szlovák diákság tíz év óta csak most kezd először ráeszmélni arra, hogy a Kárpátok koszorújában élve nem lehet közömbös számára a Duna medence közepét elfoglaló magyar tömb. Ha a szlovák diákság tudományos eszközökkel foglalkozni kezd a jövő nagy társadalmi, kulturális és nemzetpolitikai problémáival, és felismeri nemzeti energiáinak helyét a szomszédos népek kívánt harmóniájában, akkor bizonyára ugyanolyan szükségesnek fogja tartani a maga számára a magyar kultúra megismerését és a cseh orientáció mellett szintén