Irodalmi Szemle, 1968
1968/8 - Folyóirataink 1945 előtt
elmaradhatatlan magyar orientációt, mint amilyen fontosnak az új magyar nemzedék a maga népének szláv szellemi és érdekbarátságát tekinti. Ha a kisebbségi magyarság híd az egész magyarság felé, a szlovák nép legyen az összekötő kapocs a magyarság és az egész szláv kultúra között. A szlovák- magyar találkozás horizontja és jelentősége szélesebb, mint a szlovák és magyar nemzet. De hogy ehhez a találkozáshoz elérkezhessünk, a szlovák fiatalságnak is óvakodnia kell építő nemzeti életében a merev nemzeti állam traumájától, és szintén a tudományos szocializmus, a szerves társadalmi életrend műveltségébe és egyetemes emberi szellemébe kell beágyaznia faji energiáit. A szláv-magyar érintkezés problémája megkerülhetetlen annak, aki részesedni akar a történelem további lehetőségeiben a modern nyugati világnépek övétől keletre, az agrárkörülmények közt maradt kis nemzetek Dunája körül. A fiatalság tisztaságában találkoznia kell a szlovák és a magyar kultúréletnek nem azért, hogy lerontsák, hanem hogy kiegészítsék és emeljék egymást. Ebben a találkozásban a szlovák és magyar új generáció közös új etikai, gazdasági és kulturális, később politikai erőt is jelenthet nemcsak a maga, hanem a szomszédos többi kis nemzet javára is. A Sarló kongresszusa öt külön munkakategória történelmi értelmét adta meg azzal, hogy egyszerűen a talpukra állította a dolgokat. Az öt vitagyűlés közös sémája ez volt: 1. Az egymilliónyi szlovenszkói és kárpátaljai magyar kisebbség szakértelmisége vagyunk, tehát pontosan ismernünk kell mindazokat a tényeket a kisebbségi magyarság életében, amelyek szakmunkánkat szükségessé teszik. A tények és szükségletek konkrét ismeretére van szükség. 2. A tudomány, ira(Balogh Edgár előadása a fadovi diáktáborban, Vetés 1929. szeptember.)
