Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - FIGYELŐ - Mikus Sándor: Vadász Ferenc: Megáll a szél
inkább), a képteremtés leleményességében pedig egészen meglepően friss. „... szélmalmod, légűrbe fordul a vásznon az aranyinga embernyit késik a könyvek betűt koldulnak a póktól..." De ami igazán felemelő ebben a költeményben, az a dialektikus szerkesztés és gondolatiság, mely Eluard-ral rokon, verseinek légkörével fémjelezhető. Nézzük csak meg ezeket a sorokat: „... kezdődött minden a legmélyebb orgonasíppal azóta is búg hol és mikor döftük át egymást meggyötört szavainkkal hol és miért azután sokáig semmi csak mikor és hol és miért s ez a megszabadított kietlenség" A harmadik költő Fehér Kálmán. Öt tartják az egyik legtehetségesebb vajdasági költőnek. Ezt annak köszönheti, hogy ha nemzedéke problémáihoz nyúl — nem törődve az életbölcsességet szá- monkérő, élettapasztalatot firtató aggályoskodással — a teljesség igényével szól. ö maga így ír erről: „Gyanús a mi hitünk / Mert gyanús az embereknek / ha nagyobb / a Hitük / Mint az életük." A legutóbbi — Száz Panasz — című kötete szinte dokumentuma ennek az öntudatnak „Tágítják az utcát köröttem,... Hamvasztják a hajszálaim, Kutyák szájába dugják ... Csoportosítják éveim, Életem azonos szándékát... Pórázon termett magokkal Így kerülök a földbe, Mire fölém borulna az ész, Elveszejt a kételyek törvénye.“ A kötet különben is krónikája minden, a nemzedékét érintő írói-költői, filozófiai-társadalmi gondnak, örömnek. A Vajdasági Testamentumban eljut egy teljes, átfogó kép, egy mindent magába ölelő parabola megteremtéséig. Szinte összegezi mindhármójuk hitvallását: „Boldogságra váró napok ezek, Szép mondásokkal hímzettek: Fölszabadítjuk az embert, Megtérítjük a hitetlent." Barna Róbert Vadász Ferenc: Megáll a szél (Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1968/ Az írót mi leginkább A harcnak nincs vége című, nálunk is megjelent munkás- mozgalmi regénye után ismerjük — pedig ezen a csehszlovákiai színterű regényen kívül más dolgok is hozzánk fűzik őt. Az első köztársaság magyar kommunista ifjúsági mozgalmának tevékeny résztvevőjét tisztelhetjük személyében, aki kommunista meggyőződéséért Horthy Magyarországában börtönöket és munkatáborokat volt kénytelen elszenvedni — a legfélelmetesebbet: a náci koncentrációs tábort is — a felszabadulásig. A magyarországi irodalom jelenlegi áramlataiban mind nagyobb teret hódít a nemzeti önvizsgálat, a történelmi félmúlt tragikus eseményeinek lelkiismereti indítékú boncolgatása. Vadász Ferenc új regénye Is ide tartozik: a fel- szabadulást követő magyarországi társadalmi átalakulásnak talán legdrámaibb esztendejét, az 1948-as évet eleveníti fel. Annak is mindössze néhány hónapját, amikor az ország még egyetlen lázban égett, hiszen a földosztás, az államosítás, a köztársaság kikiáltása, valamint a koalícióba tömörült maradék reakció formális politikai legyőzése után úgy tűnhetett mindenkinek, hogy nagyjából végbement a konszolidáció, s ezután már semmi sem állhatja útját egy valóban független, demokratikus szerkezetű és szocialista rendszerű Magyarország kialakulásának. A politikai és társadalmi élet felszíne alatt azonban ez idő tájt már egy erős és veszedelmes antitézis húzódott meg. Még a sajtóban, a rádióban s a napi propagandát szolgáló szónoklatokban deklaratív módon egyedül a koalíció vereségével s az 1947-es választások után megalakult Magyar Dolgozók Pártja gyors hatalomra jutásával hozták összefüggésbe a szocializmus magyarországi győzelmét — tulajdonképpen már az egész politikai rendszerben megmutatkoznak a marxi-lenini eszmék gyakorlati érvényesülését fékező erők tevékenységének jelei. Ezeket a jelenségeket azóta [de főleg az 1956-os ellenforradalom
