Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - FIGYELŐ - Dobossy László: Prága varázsa
ben, — közben Claudel selyemfényű neo- katolicizmusát, Francis Jammes idillikus báját is elemezve — érzékeny megértéssel merül el. De az igazi nagy esszét Stendhal írásművészetének szenteli. Fordítói munkája ismerteti meg vele a nagy Jrancia realistát; a több mint öt íves tanulmányában ritkán választhatja az anek- <dótákkal tarkított novellisztikus megközelítő módszert; megpróbáltatásokban bővelkedő, kalandos élete körülményeinek vázolásával és művei elemzésével kénytelen Stendhal sokat vitatott, ellentmondásos alakját példás teljességgel élővé varázsolni és — hozzáfűzhetem — ez a varázslat ugyanazzal a remekléssel sikerült, 'amellyel barátait és írótársait, József Attilát, Illyés Gyulát, Kosztolányi Dezsőt, Örleyt és másokat hozza forró emberközelségbe. A kötet egy-egy vázlatot hoz Bartókról és a kő káprázatos Ismerőjéről, a szobrász Medgyessyről, aki Móricz Zsigmond szobrát zseniális megértéssel faragja meg, anélkül, hogy közelebbről ismerné íróbarátja művészetét. Szerinte: „Szobrot kell csinálni, mert az marad meg, nem a modell.“ A szobrász együgyű igazsága ez esetben tévedés. Az epizo- dista Szerémy Zoltánnak, s a realista színjátszás két nagy magyar mesterének, Csortos Gyulának és Hegedűs Gyulának arcképei ízelítőt adnak arról, hogy Illés a kulisszák világában is otthonos. Az időrendet vagy csoportosítást mellőző, a klasszikusokat századunk nagy- jaival vegyítő, de bizonyos benső folyamatosságot és összefüggést éreztető kötet megejtő, izgalmas olvasmány; az utolsó esztendők egyik legtanulságosabb könyve volt számomra, jól esett visszalapozva benne, összevetni a tudottat a most kapottal. A „séta“ végén azzal az érzéssel vettem a búcsút Illés páratlanul gazdag esszégyűjteményétől, hogy nem csupán az irodalmunk nagyjairól alkotott véleményemet sikerült sokoldalúan kiegészítenem, hanem — igazat adva a könyv füljegyzetének — közelebbről megismerhettem a tanulmányok íróját is. Azt hiszem, valamennyi olvasója ugyanezzel a jó érzéssel teszi le majd ezt a sok ismeretet ajándékozó, izgalmasan szép könyvet. Egri Viktor Prága varázsa A „száztornyú aranyos várossal“, miként az emberi szellem más, kiemelkedő őrhelyeivel, immár könyvtárnyi irodalom foglalkozik. Se szeri, se száma a tudományos igényű vagy csak épp tájékoztató szándékú kiadványoknak: könyveknek, cikkeknek, tanulmányoknak, amelyek a Moldva parti metropolis történelmét, páratlan műemlékeit, idegenforgalmi nevezetességeit vagy csupán a látványosságszámba menő érdekességeit ismertetik. S a világ minden táján élnek fogékony szellemű emberek, akik — ha tehetik — vissza-visszatérnek Prágába, hogy bővítsék ismereteiket vagy hogy újra megmerüljenek abban a sajátos légkörben, amelyet másutt hiába keresnének. S akadályoztatás esetére, meg azért is, hogy a részleteket — a légkör varázsának összetevőit — jobban meglássák s így mintegy anyagot meg ■okokat tároljanak a következő utazáshoz, e Prága-rajongók buzgón gyűjtik s a könyvtárukban „Pragensia“ jelöléssel csoportosítják a műveket, amelyek a csehszlovák főváros bonyolult szépségének titkait faggatják vagy esetleg — szerényebben— csak e titokzatos szépséget rögzítik. Nemrégiben új kötettel, különleges értékű alkotással gyarapodott a Prága varázsát értelmező művek sora. Karéi Krejcí akadémikus, egyetemi tanár, Prága szülötte, lakója és szerelmese, városának változatos életét a történelmi valóságból fakadó s reá — később — visszaható legendákban vizsgálja (Praha legend a skutečnosti, Orbis kiadás, 1967). Mindenki ismeri a prágai mondavilágot; nemcsak a cseh irodalom merített belőle témát és ihletést, hanem egyes motívumait szívesen dolgozta fel a modern világirodalom egyik nevezetes és főként hatása révén jelentős ága Rilkétől — Meyringen és Kischen át — Franz Kafkáig; ötven év óta pedig tudvalevőleg sikeres filmek hosszú sora is e nagyon változatos témakör megjelenítésére vállalkozott. Azt azonban eddig még nem vizsgálta meg senki — legalábbis nem a Krejčíéhez hasonló alapossággal, tudományos módszerességgel és teljességi igénnyel —, hogy e mondák és legendák
