Irodalmi Szemle, 1968

1968/7 - Ozsvald Árpád: Két vers

Edward Steichen: Rózsák, 1914

» csendet akartad

Most kell az erdő magánya. Szirti sas óriás szárnya.

Kékszoknyás harangvirágok. Térdet villantó leányok.

Nagybölcsen hallgató tölgyfák. Árnyékban lapuló gombák.

Magasban remegő ágak.

A hangyák toronynak látnak.

A csendet akartad — itt van.

Nyugalmad lebegő felhő. Baltától nem véd az erdő.

Madárhang rikolt a csendben. Szívednek szegezett fegyver.

éle> kaszák kútja

Most ordítoznak az oroszlánok.

A megkésett hullám új rohamra indul, emberi fájdalmak ütődnek a parthoz, szétrúgja otromba fészkét a griffmadár.

Cles kaszák kútjába lezuhanni most kellene, de mégis megmutatni, hogy földet érünk épen, és a halál nem csillagszemünkért ad kegyelmet.

Ozsvald Arpád