Irodalmi Szemle, 1968
1968/7 - Wurczell Gábor: Üvöltés
Wurczell Gábor üvöltés (Szegényebb lettem egy harangszóval) Ö, amikor először figyeltem fel az órára, az volt az igazi boldogság! Még attól is nagyobb volt, mint mikor felfedeztem a kezem és a számba dugtam. Az első találkáinkra négykézláb kúsztam ki a konyhába. Csodálkozva próbáltam megérteni szüntelen mocorgását, s a tűzhely alól elcsent széndarabokkal igyekeztem eltalálni. Ha nem sikerült, akkor megettem a széndarabokat. Hároméves koromban felemelkedtem hozzá, azon a napon szokatlanul hosz- szúnak éreztem a végtagjaimat, segítségükkel a székre még egy széket tettem. — Hurrá — ordítottam, és elkaptam az órát. Ekkor a székek összeomlottak alattam, s az órát lerántottam magammal a földre. Vérző szájjal kutattam a surrogást és a mocorgást, de nem találtam sehol. Később az élet kikergetett az utcára. Tapasztalatok serege nyújtózkodott a végtagjaim s az értelmem előtt. Ágas-bogas hiedelmekkel kellett felvennem a harcot. Mégis, az első felismerés a pontos idő volt. Boldogságomban rákiabáltam az emberekre: — Fél tíz, Uram! — ? — öt perc múlva háromnegyed tizenkettő! — ?? — Tíz perc múlva negyed három! — ? — Egy marcona ember bekergetett az utcáról. Máig sem tudom, miért. Aztán az idő kicsinyített mása a kezemre került. Ott mocorgott az ütőeremen. Szinte eggyé vált velem. Büszkén hordtam a bal kezemet, s ha beszéltem valakivel, széles mozdulattal néztem meg az órámat, s minden ok nélkül felkiáltottam: — Jesszusmárja! Már tíz óra! — s szenvtelen hangon folytattam a társalgást. Sokan megkérdezték: — Készülsz valahova? Hová sietsz? Ha valahol emberek csoportját láttam beszélgetni, odasompolyogtam melléjük és szürke hangon megjegyeztem: — Hajaj! Fél tíz! Bizony lassan már ideje lesz hazamenni. Ezért háromszor megpofoztak. Egyszer beledobtak a vízbe. így tanultam meg úszni, s így botorkáltam a férfikor felé. Néha a bal kezemet szorító szíj alatt viszketett a kezem, de nem mondtam el senkinek. Féltem, mert éreztem, hogy a viszketés az első jele annak, hogy az idő és köztem megbomlott az összhang. Ez volt az elidegenedésünk kezdete.
