Irodalmi Szemle, 1968

1968/1 - DISPUTA - Kardos István — Pogány István: A szép magyar vers és tanulóifjúságunk

sek megválaszolásához is), vagy lehetővé tesz, azaz hipotéziseket sugallva megalapoz egy monumentális reprezentatív szociológiai kutatást.

Amint már egyik indító kérdésünkben utaltunk rá, e terület konkrét vizsgálatában számolni kell a valóságelemek metrizálásának bonyolultságával és viszonylagosságával. Nyilvánvaló, hogy a művészetek, az ideológia stb. tudati hatása rendkívül összetett, s ezért folyamatában és eredményében közvetlenül nem is mérhető. A szociológia Is csupán a hatás szimptómáit, azaz visszahatás! jegyeit vizsgálhatja, s ezekből próbál következtetni a tényleges hatásfolyamatra és az eredményre. Közvetett megközelítési mód ez, éppen ezért az általánosítás igényével dolgozó kutatót nagy óvatosságra kell, hogy intse, mert az ilyen munka számos elhamarkodott ítélet lehetőségét, sok buktatót rejt magában. Mégis — tudati elemek vizsgálatáról lévén szó — a tudomány mai szintjén ez a közvetett megközelítési módszer az egyetlen lehetséges. Mindezt azért is szükségesnek tartjuk itt hangsúlyozni, hogy a félreértéseket mellőzve egységesen értelmezhessük e kutatás célját és módszerét is.

Mi volt a célunk? Irodalom-szociográfiai fölméréssel hozzájárulni a magyar költészet tanulóifjúságunk különböző csoportjaira gyakorolt hatásának föltárásához. Tehát csupán szerény hozzájárulásról, azaz adalékról vagy ha úgy tetszik: egyetlen mozaikkö- vecskéről van szó. Hangsúlyozzuk, nem tudásszint-vizsgálat (noha az eredmények egyet-mást a tudás fokáról is elárulnak), nem lélektani vizsgálat (noha a memóriát vizsgáló pszichológus a csoporteredmények, az időfaktor stb. korrelációjából sok mindenre következtethetne), s nem is intelligencia-vizsgálat ez. Talán az „irodalmi tájékozottság vizsgálata“ megnevezés fedi leghűbben e fölvétel jellegét. A kutatási típus szempontjából (szociológiai megkülönböztetésben) a társadalmi önismeretet szolgáló kutatási típust képviseli.

Kutatásunk módszerének és technikájának ismertetésében csak az anyag értékeléséhez és verifikálásához okvetlenül szükséges tudnivalókat közöljük. A kutatás 1966. október 15. és 1967. június 30. között történt, az anyagfölvételt áprilisban és májusban végeztük.

A fölvétel irodalmi indikátor szövegekkel történt oly módon, hogy a kiválasztott költeményeket, illetve versszakokat felolvastuk egy-egy vizsgált csoportban. Az egyes indikátorszövegek felolvasása után 3—6 perces szünetet tartottunk, hogy ki-ki nyugodtan megoldhassa feladatát, szükség esetén, azaz a vizsgált személyek kérésére a szöveg felolvasását megismételtük. A feladat a következő volt: fel kellett ismerni a költemény címét és költőjét, s ezt megadott sorszámmal ellátva fel kellett tüntetni a kiosztott kérdőíven. A memóriahibákból fakadó hátrányok csökkentése érdekében önkorrek- ciős lehetőséget is adtunk; ha a vizsgált személy a költemény címét „elfelejtette“ („a nyelvemen van, de ne adj isten kimondani“ -eset], zárójelben feltüntethetett ugyanattól a költőtől két más verset. Amint látjuk, a fölvétel technikája rendkívül egyszerű volt, megértése egyáltalán nem okozhatott nehézséget senkinek.

Talán mondani sem kell, hogy az indikátor tesztszövegek megválasztása és végérvényesítése rendkívül nagy gondot okozott számunkra, amit talán az a tény is bizonyít, hogy hónapokig csak ezzel a feladattal birkóztunk. Természetesen az indikátorok megválasztásába irodalomszakos tanárokat és más szakembereket is bevontunk.* Hatvanas szövegmintával három próbafölvételt (egy szondázást és két pilotázs fölvételt) végeztünk a nyitrai Pedagógiai Fakultás hallgatói és magyar szakos távhallagatói között, míg végül is végérvényesíthettük az indikátorokat. A tesztszövegek megválasztásában a következő elveket igyekeztünk érvényre juttatni: a) lehetőleg csak olyan költemény szerepeljen tesztszövegként, amelyről az irodalmi olvasókönyvek és a tanterv alapján föltételezhető, hogy a vizsgált személyek számára ismert;

b) az előző elvtől eltekintettünk olyan költemények besorolásában, amelyek bár irodalmi olvasókönyveinkben nem szerepelnek, de az egyes költők életművének tárgyalásakor föltételezhetően ismertté váltak;

* Köszönetünket fejezzük ki Szeberényi Zoltán irodalomszakos tanárnak, Dr. Csanda Sándor kandidátus tanszékvezető tanárnak, Kovács Zoltán pszichológusnak, Onódi János tanárnak, Hajdú András tanítónak szíves segítségükért, szaktanácsaikért, valamint Keszeg Bélának és Agócs Valériának az anyagfeldolgozásban nyújtott segítségükért.