Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - DISPUTA - Kardos István — Pogány István: A szép magyar vers és tanulóifjúságunk
Kardos István — Pogány István A szép magyar vers és tanulóifjúságunk IEgy irodalom-szociográfiai kutatás tanulsága] Az ember társadalmasulása rendkívül bonyolult mechanizmus útján valósul meg. Erre már annak idején Marx is utalt, amikor a társadalmi struktúra értelmezésében hangsúlyozta, hogy a makrocsoportok hatása nem a maguk közvetlenségében, hanem mindig a mikrocsoportok közvetítésével, vagyis áttételesen érvényesül. A kérdéssel Émile Durkheim neves francia szociológus is foglalkozott („a kollektív tudat determináló szerepe“), a német formalisták (Símmel, Tönnies, majd később L. Von Wiese) pedig már majdnem kizárólagosan e kérdés vizsgálatában jelölik meg a szociológia tárgyát. De az említetteken kívül még sok jelentős szociológusra, filozófusra és pszichológusra utalhatnánk, ez azonban teljesen fölöslegesnek tűnik már csak azért is, mert meggyőződésünk szerint a szocializáció folyamatának mai vizsgálataihoz az említettek és nem említettek munkássága legfeljebb csak néhány metodológiai és metodikai elvet és tanulságot szolgáltathat. Ezért majdcsak úgy igaz, hogy e terület vizsgálatában minden kutató egy kicsit úttörő is, különösképpen akkor, ha valamelyik részletprobléma konkrét vizsgálatára és elemzésére vállalkozik. A mi kutatásunkat egy elvi hipotézis, egy metodológiai kérdés és egy metodikai jellegű kérdés inspirálta. Inspiráló hipotézisünk a következő volt: A fejlett szocialista társadalomban az osztályviszonyok jelentősége fokozatosan csökken, majd elhal, ugyanakkor régebbi föltételezésünk ellenére a nemzeti struktúra hatása megnövekedik, következésképpen az ember társadalmasulási folyamatában megnövekedik a nemzeti öntudat szerepe is. Metodológiai kérdésünk részben előbbi föltételezésünkből fakadt: Milyen hatóerők vesznek részt a csehszlovákiai magyar ifjúság nemzeti tudatának kialakulásában és formálásában, illetve hogyan rangsorolódnak a valóságban ezek a tényezők? A másik kérdésünk az előbbihez annyiban kapcsolódik, hogy a probléma empirikus megközelítése, illetve a megközelítés lehetősége számos vonatkozásában sarkítottan föltételes természetű. Kérdés, hogy a nemzeti tudat kialakulásában és formálásában résztvevő olyan tényezők, mint pl. a történelem, a nemzeti szépirodalom stb. hatásukban figyelemmel kísérhetők-e, illetve hatásuk szociológiai módszerekkel kvantifikál- ható-e, azaz egyáltalán metrizálható-e? Nyilvánvaló, hogy e kérdések érdemleges megválaszolására egyetlen, bármennyire is szakszerűen exponált kutatás alapján senki sem vállalkozhat. Már csak azért sem, mert kutatástechnikai ismereteink és eszközeink jelenleg még nem teszik lehetővé, hogy egyetlen fölvétel átfogja az egész kérdés-komplexumot. Ugyanakkor a probléma vizsgálatának jelentősége nem tűr halasztgatást. Véleményünk szerint apró, talán jelenték* telennek is tűnő hangyamunkával kell kezdenünk, olyan szociográfiai jellegű módszeres „mini“-kutatásokkal, amelyek minden előítélettől, sőt hipotézisektől is mentesek. Föltételezhető, hogy e kutatások útján nyert mozaikkövecskékből később összerakható lesz egy kép, mely vagy eleve bepillantást nyújt majd a nemzeti öntudat alakulását befolyásoló tényezők mechanizmusába (s hozzásegít a vele kapcsolatos kérdér i éti" f i
