Irodalmi Szemle, 1968

1968/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Olvasónapló

játszódik le, nem kétséges, hogy Lager- kvist szimbólummal él, hogy 1944-ben, a kisregény megjelenése idején a még le nem győzött, vereségeiből könnyen feltámadható erőszakuralom veszélyeire mutat rá. Szimbólum a törpe, az elpusztíthatatlan gonosz, minden humánum megtagadója. Szimbólum a fejedelem is: a mindenkori erőszak, a könyörtelenség, az árulás és hitszegés, a területi rab- lószándék megtestesítője.

De a kisregény példázat is: a hatalomért folyó harcban elaljasodik az önkény vakbuzgó kiszolgálója. Ebben a felfogásban a polgári osztályának humanista nézeteit tolmácsoló művész már túllép osztályán, és kötöttségeitől részben megszabadulva átütőbbé, keményebbé válik életfilozófiája.

A kötet harmadik elbeszélésében, a Barabásban Lagerkvist a legművészibben fogalmazta meg filozófiáját és istenhitét. Az író egész életművét, költészetét, drámai munkáit és szépprózáját kitűnően ismerő Lontait idézem:

„...humanista ő olyan értelemben, hogy szerinte az ember nem Istentől függő — bár általa teremtett —, hanem önálló lény, aki megérdemli, hogy igazán ember legyen, a föld ura. Az ö humanizmusa tehát elfogadja a vallás tételeit, nem tagadja Isten létét, de harcol istene ellen."

Húsvét nagypéntekjén palesztínai ősi szokás szerint egy elítélt kegyelmet kap, Barabást bocsátják szabadon, és helyette a vézna, gyenge testű Mestert szegezik a keresztfára. Barabás megmenekül a kínhaláltól, s bár valójában ártatlan, mégis bűntudat kezdi gyötörni. A sors fonákságából útonálló lesz, elfogják, és büntetésül egy ólombányába viszik, ahol a Megváltó hitét követő rabhoz láncolják. Ostorcsapásoktól, éhségtől és verejtékcsorgató munkától elgyötört teste el- senyvedne, de megint egy véletlen menti meg, és a föld alatti örök sötétből visszakerül a nap világába. Urával együtt Rómába jut, s itt elhatalmaskodik rajta a téboly. Krisztus hívőinek segítségére akar lenni abban, hogy megsemmisítsék ezt a földi világot, s ezért házakat gyújtogat, mit se tudva arról, hogy a poroszlóknak a fenevad császár adott parancsot a gyújtogatásra. Ezúttal már nem kerülheti el a kínhalált, keresztre feszítik, és elhagyatva, minden emberi közösségből kitaszítva magányosan pusztul el, anélkül, hogy megérezné, volt-e életének valamiféle értelme?

Az Észak filozófusai Barabásban nem csupán bibliai alakot látnak, hanem az istent meg nem értő, majd istenközeibe kerülő embert is, akinek tragikuma, hogy emberek révén hasztalan fordítja sorsát jóra, egy földfeletti hatalom — az isteni beavatkozás nem mentheti meg, mert nem él benne az a megváltó emberi szeretet, mint abban a kedves ga- lileai tájszólással beszélő, meg nem nevezett öregben, aki a Genezáreti-tó partjára gondol, s arra, hogy milyen szívesen halt volna meg ott.

1951-ben, a díj odaítélésének évében, regionális elv érvényesült, éppen Svédország volt soron; most, a három kisregény ismeretében már nem állítom, hogy Pär Fabian Lagerkvist érdemtelenül jutott a legnagyobb irodalmi kitüntetéshez. Hazafias költészete talán országához kötöttnek mondható, de prózája, mely magas művészi színvonalon hirdet tiszta elveket és humánumot, világirodalmi rangú.

Ugyancsak az Európa Könyvkiadó jelentetett meg Modern Könyvtár sorozatában Üvöltés címmel egy 15 íves kötetet, amely vallomásokat tartalmaz a beat nemzedékről. Újságjaink a beatség- ről, hippizmusról sokat cikkeznek, ezért igen hasznos olvasmánynak tartom a kötetet, melynek első részében három jelentékeny, érdekes tanulmány, köztük Norman Mailer A fehér néger című írása kitűnően tájékoztat a beat-irodalom keletkezéstörténetéről, kibontakozásáról, társadalmi hátteréről, élményforrásairól.

A három kis tanulmány érdekességével vetekedik Sükösd Mihály A beat nemzedékről című bevezetője, amely közérthetővé teszi a beatség fogalmát, és megvilágítja a mai amerikai fiatalság jelentékeny hányadának életérzését, az egyre bizonytalanabbá váló egzisztenciális helyzetből adódó félelmeit és nyugtalanságot tükröző irodalmát. A koreai háború felkeltette, egy nukleáris háború lehetősége megerősítette, és a mostani vietnami agresszió még jobban megnövelte a fiatalság rossz közérzetét.

Mi értelme van az életnek, amelyben le kell szokni az álmokról, az őszinte véleménymondásról és hovatovább a véleményalkotásról is, mert minden, ami