Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - FIGYELŐ - Tóth Elemér: Norman Mailer: Meztelenek és holtak
tét — „a jellemekkel és a szenvedélyekkel, az emberi és társadalmi tényezőkkel, ahogy a kémikus és fizikus foglalkozik a szervetlen testekkel és a fizio- lőgus az élő testekkel". Czine Mihály teszi ehhez hozzá, mintegy levonva a következtetést: „A kísérletező tudós a természet vizsgálóbírája, a regényíró az emberek és szenvedélyek vizsgálóbírája." Ha igaz az, hogy nem állítható párhuzamba a tudós és az író munkája, hiszen mindegyik más-más célkitűzéssel és más-más anyaggal dolgozik — mégis igaz az, hogy a naturalizmus, legalábbis annak zolai változata alkalmas arra, hogy félelmetes látleletet adjon a fennálló társadalmi rendről, aminthogy Zola adott is (Patkányfogó, Germinal, Nana stb.). A tudós és a regényíró párhuzamba állítása erőltetett volt, Zola a gyakorlatban nem is tartotta be; erre pontosan az a bizonyíték, mily élesen utasította vissza a „fényképezés“ vádját. Viszont — s ezt hangsúlyozni kell — a balzaci és tolsztoji elbeszélő magatartáshoz (amely realista), Zoláé megfigyelő magatartás. Messzi vezetnének a párhuzamosságok felmérései, azt azonban nem mulaszthatjuk el, hogy ne idéznénk Czine Mihály találó megállapításait: „az elbeszélő a végpontból visszatekintve mondja el az emberi sorsok történetét, a lényegest a lényegtelentől különválasztva —, a leírás azonban nivellál, a megfigyelő elvész az egyenértékűnek vélt részletek rengetegében". Ogy véljük, ebben meg is fogalmazható a naturalizmus lényege, egyben meg is húzható a határ közte és a realizmus között. (Egyes kérdésekkel kapcsolatban, Czine Mihállyal együtt, mi is felhívjuk a figyelmet Lukács György kitűnő megjegyzéseire — Tolsztoj: Karenina Anna és Zola: Nana.) Czine Mihály bevezetője és a kötet dokumentumanyaga felhívja a figyelmet arra, hogy a naturalizmusban mily erősen vannak jelen a kritikai elemek, hogy a magyar naturalizmus mily nagyon és nagyot késett az európaihoz (elsősorban a franciához) képest, figyelmeztetnek arra is, mennyi szál vezet át századunkba, egészen napjainkig hatóan, meg arra is, még mily nagy erőfeszítéseket kell tenniük az egyes szaktudományok művelőinek (irodalomtörténészek, esztéták, művészettörténészek stb.) egy olyan irányzat felderítéséhez, aminő a naturalizmus volt. Olyan kutatásokra és eredményekre, összegezésekre lesz szükség, amelyek — mint mondani szokás — a sok irányzat, áramlat stb. között „helyükre teszik a dolgokat*. Kovács Győző Norman Mailer: Meztelenek és holtak A legjobb amerikai háborús regényt tartja kezében az olvasó! — hirdeti egyebek közt Norman Mailer regényének füljegyzete. S mivel tudom, hogy minden füljegyzet a vásárlónak szól, ezt a kizárólagos megállapítást is kétkedve fogadom. Annál is inkább, mert a gyorsan beinduló agygépezet egymás után dobja fel emlékezetemből azokat a könyvemlékeket, amelyek úgy élnek bennem még ma is, mint ez a fenti legjobb. Ebből a kis magángyűjteményemből való Hemingway Folyón át a fák közé című regénye, Steinbeck Lement a holdja Maltz Tüzes nyila vagy Irwin Shaw regénye, az Oroszlánkölykök. A második világháború témája külön regényirodaimat szült az újabb amerikai irodalmon belül, s lényegében ugyanez akár a német, a francia, az orosz irodalomról is elmondható. De maradjunk az amerikaiaknál, s azon belül Mailer Meztelenek és holtak című regényénél, amely húsz évvel a megjelenése után a magyar olvasóhoz is eljutott, annál a könyvnél, amely 1948- ban, megjelenésekor egy huszonöt éves írót állított nem csupán az amerikai bestseller-lista élére, hanem az élő világirodalom leghíresebb alkotói közé is. „Senki sem tudott aludni. Mihelyt megvirrad, vízre teszik a rohamcsónakokat, a csapatok első hulláma átkel a szigetet ostromló habokon, és partra száll Anapopej fövenyén. S a hajón — a konvoj valamennyi hajóján — mindenki tisztában volt vele, hogy órák kérdése, s jó néhányan meghalnak majd." így indítja Norman Mailer a regényt, ezt a megrázó, az ember testi-lelki nyomorát megrendítően összefogó könyvet, s így jellemzi hőseit: „...a japán sziget elfoglalásában résztvevő felderítő szakasz tagjai a társadalom minden rétegét képviselik — van köztük vallásos pa-
