Irodalmi Szemle, 1968
1968/4 - Németh István: Versek - Zirig Árpád: Versek
Németh István alázatos az ég Alázatos az ég: szürke veréb vérét ontja. Már nincs és nincs még, húst, húst — pörög a malomkerék. A szerelem fizikai törvénye rajtam beteljesült: „elvegyültem és kiváltam“, s megint magamba szálltam. Szánalmas törpe lét! Önnön korlátaim közt vergődöm, hátamon hordom a tevét. Elvegyültem és kiváltam, a sivatag forró homokját szórom — sivatag lett a mellem, a vállam. Vonatok járnak erre meg sasok. Az éjszakák csendje ráfagy az ereszre. Kopnak a nappalok ... sasok járnak erre meg vonatok. Hó van, köd van este van a város pihen lombtalan. Felhöágyán ébred a reggel az utca vízzel fénnyel van teli villanytűzhely pirosló arcán kacag a reggeli tejeskocsi fordul be a sarkon megáll az egyik üzlet előtt nászdalát sipogja a macska a háztetőn mint tegnap vagy tegnapelőtt álmok éjszakája elkerült lépteim alatt foszlik a sötét bánatom nehéz jajai ülték meg a város minden macskakövét m szerelem fizikai törvénye Zirig Árpád vonatok és sasok reggel
