Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Romeo és Júlia Komáromban

nek a dualizmusnak a diszproporciójá- ból származik. Júlia szenvedélyes vallomásában —

„Ö, Romeo, mért vagy te Romeo?

Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el

S ha nem teszed meg, esküdj

édesemmé

Es nem leszek Capulet én se többé“ —

tulajdonképpen a külön-külön személyiséget megsemmisítő egymásba olvadás ereje csendül. De vezet-e ilyen metamorfózishoz maga a komáromi előadás? Röviden válaszolva rá: nem vezet. Hogy miért nem, annak az okát keresni már összetettebb feladat.

A szerzői utasításban Júlia és Romeo tizennégy-tizenhat évesek, s ha ezt a Veronára és reneszánszra vonatkoztatott korjelzést bármennyire is komolyan akarjuk venni, nem feledkezhetünk meg a költő megjegyzéséről, amelyet Capu- letné szájába ad: „A te korodban én is anya voltam.“ Másszóval a reneszánsz kori Veronában a tizennégy éves Júlia már nem gyerek, hanem nő, hiszen Capuletné még ezt is mondja: „Gondolj reá hát, ifjabb nők tenálad, itt Veronában, s mind előkelők, most már anyák...“

Beke Sándor, a darab rendezője s a komáromi Júlia (Thirring Viola) tudja is ezt, és Júlia az ifjúság és nőiesség helyes és meggyőző, tragikus szerelmet ébresztő egységében lép a színre. Vele szemben Gálán Géza Rómeója bohó kamasz, éretlen siheder. Júlia nő, Romeo még nem férfi. Ez az első diszproporció.

A másik a korhoz viszonyulás minőségéből következik. Thirring Viola romantikus Júlia, Gálán Géza legalábbis brechtien modern Romeo. Persze Shakespeare színpadán, amely térben és időben is végtelen, bármilyen Romeo és Júlia elképzelhető, de nem aránytalanul, hanem egymáshoz aránylóan, a fent említett egymást-teremtés és egymásba olvadás harmóniájában.

Fenntartással kezdtem, hadd említsem meg itt egy további hiányérzetem a rendezői koncepcióval szemben. A második felvonás vívójelenetére gondolok. Addig a bemutatónak ugyanis jó az üteme, szem előtt tartja Shakespeare sodró dinamikáját, ahol gondolat, indulat és tett fergetegesen követik egymást. A vívőjelenetnél ez az egymást gyújtó drámai trigonometria megtorpan.

Mit mond Shakespeare?

„Mint villám, csapnak össze, nincs

időm

kardot se húzni, és Tybalt halott már."

Nem így a komáromi színpadon. Ott Romeo és Tybalt lihegve, szűnni nem akarón dulakodnak egymással, és — jobb szó híján — szétvívják a második felvonás ritmusát.

E fenntartások ellenére miért tartom mégis tehetségesnek a rendezést és átlagon felülinek az előadást? Elsősorban a szép szövegmondásért, amely ezúttal szinte minden szereplőnek kijáró dicséret, s gondolom, sok tekintetben a rendező érdeme is. Továbbá az egyes szereplők kiemelkedő teljesítményéért, különösen Thirring Viola Júliájáért, Csendes László Mercutiójáért, Gyurkovics Mihály Lőrinc barátjáért, Palotás Gabi dajkájáért s az itt ki nem emelt többi szereplő teljesítményéért is, akik bele tudtak illeszkedni a magas nívójú bemutató hangulatába.

Részletesebben szólva a jelentősebb alakításokról: Annyi kiváló magyar Júlia után (hogy a sok közül csak egyet, Bajor Gizit említsem) Thirring Violának volt mit bizonyítania. De még ebben a túl igényes, szinte igazságtalan viszonyításban sem okozott csalódást, és néhány patetikus akkordot leszámítva (ami egyébként a magyar színjátszás régi rákfenéje) újra meggyőzött, hogy kitűnően mozog a romantikus, kosztümös légkörben, és könnyed természetességgel tud verset mondani. Valóban olyan Júlia volt ő, akiért Romeo joggal epekedhet, és meghalni képes Júlia is, mert el tudta velünk hitetni a költő szenvedélyét.

Ehhez a rendezőt és színészt egyaránt bizonyító Júlla-alakításhoz méltón igazodik Palotás Gabi dajkája. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy talán ez volt a legművészibb alakítása. Az a népi humor és vaskosság, amellyel a Shakespeare-i tragédiák át- meg át vannak szőve, s amelyet finomkodó korok igyekeztek is kozmetikázni, Palotás Gabi alakításában maximális következetességgel és trivialitástól mentes egyszerűséggel hatott.

Hasonló élményt nyújtott Gyurkovics Mihály Lőrinc barátja és Csendes László Mercutiója. Mindkettőjük szövegmondása, színpadi mozgása fegyelemről, érettségről és művészi hitelről tanúskodott.

E négy belső izzású alakítás mellett a szerepéhez kívülről közelítő Gálán Gé-