Irodalmi Szemle, 1968
1968/3 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Olvasónaplómból
leveszi fejhallgatóját, ezzel a gesztussal jelezve, hogy nem tartja érdemesnek a vádat végighallgatni, de hol szenvtele- nül, hol gúnyosan reagál arra, ha a demokratikus intézmények megsemmisítéséről, a megszállt országok állampolgári jogainak megvonásáról, az országok kirablásáról, féktelen kizsákmányolásáról, a könyörtelen üldözésekről, tömegkivégzésekről, a rabszolgasorsra ítélt oroszok, lengyelek, csehek, szerbek, szlovének mérhetetlen szenvedéseiről esik szó. Gilbert esténként számtalanszor elbeszélget vele, és elképesztő jellemrajzot ad erről a kábítószerekkel élő, öntelt és gőgös rablólovagról és fosztogatóról, Ribben- trop mellett Hitler agresszív politikájának leghívebb kiszolgálójáról. Egyetlen mentségnek szánt ellenérve, hogy nem volt igazi bizalmasa a Führernek, hiszen a háború végén Hitler őt és feleségét is bebörtönöztette. Göring Schachttal együtt minden bűn forrását a Németországra rákényszerített versailles-i szerződésben látja, amely gúzsba kötötte, mindennemű fejlődési lehetőségtől megfosztotta a németeket. Felesleges, hogy élettér-elméletük hazugságait elemezzem — Gilbert Napló ja is röviden napirendre tér felette. A keleti Junker-latifundiumok bőséges életteret adtak volna, ha valami józan földreformot hajtanak végre, és nem kacsingatnak oly állhatatosan Ukrajna, a Don- és Volga-vidék búzaföldjei felé. Gilbert könyve kitér az angol-amerikai vádiratokra, a francia és szovjet ügyészek párbeszédeire, de ezek ismertetésénél lényegesen fontosabbak feljegyzései, hogyan reagálnak a vádakra a vádlottak, hogyan hárítják el maguktól a felelősséget, hogyan magyarázkodnak, ravaszkodnak és mentegetőznek, a védekezés folyamán hogyan borul ki belőlük minden gonosz és ártó szenvedély, a- mely tizenkét esztendős rémuralmuk idején csaknem egész Európát tűzzel és vérrel árasztotta el. A per utolsó napjairól Gilbert feljegyzi, hogy Göring is megtagadta Hitlert: „Ha a német nép megtudja majd mindazt, ami ezen a tárgyaláson napfényre került, nem lesz szükség arra, hogy megbélyegezzék Hitlert — megbélyegezte ő már önmagát.“ A bíróság verdiktje ismert: Schachtot, von Papent és Fritschet felmentette, tizenegy vádlott halálbüntetést kapott, Hesst életfogytiglani, a többieket tíztől húsz évig terjedő fegyházbüntetésre ítélte. Gilbert Nürnbergi naplójával egyidő- ben jelent meg egy szovjet katonai jogásznak, Arkagyij I. Poltoraknak Nürnbergi epilógus című hatszáz oldalas, dokumentumregénynek mondható kötete. (Magvető, 1967.) Míg az amerikai pszichiáter a per folyamán a vádlottak lelkiállapotát és magatartását vizsgálja, Poltorak a jogász oknyomozó készségével, hatalmas tárgyi tudásával elemzi az eseményeket, s a feltáruló tényekből következtet azokra az igazságokra, amelyek a nemzetek és népek kölcsönös viszonyát és együttélésük lehetőségeit determinálják. A jogász könyve adatszerűségével, oknyomozó elemzésével, a nácizmus egész történetének tárgyilagos felvázolásával más, mint a pszichológus munkája, előadásmódja is sallangtalanabb, egyszerűbb, de ugyanúgy a humanista ember felháborodását érezzük minden sorában, s szenvedélyes igazságkeresésével, világos következtetéseivel még hatásosabb és érdekfeszítőbb, mint az orvosszakértő feljegyzései. Gilberttől eltérőn Poltorak benyomásait nem időrendben mondja el. A népek ítél'ószéke című terjedelmes, közel kétszáz oldalas bevezetőjében leírja Nürn- berget, a per színhelyét, kitér a tolmácsok munkájára, majd a vádlottak múltját és a per folyamán tanúsított magatartását elemzi. Különösen Hitler egykori ügyvédjénél, Hans Franknál időzik el hosszabban, és idézi az egész per légkörére is jellemző, Gilbert előtt többször tett kijelentését: „Hitler a sátán szellemét képviselte a földön.“ A kötetre rúgó bűnper anyagában a százezrek halálát elrendelő Frank beismerése a legizgalmasabb: „Én eleinte szövetségese voltam ennek a sátánnak. A későbbi években rájöttem, milyen volt Hitler a valóságban: érzék- telen, könyörtelen, esztelen pszichopata. Úgynevezett elbűvölő tekintete egy pszichopata tekintete volt. Ami öt vezérelte, az merő primitívség, konok és fékezhe- tetlen önhittség volt...“ A továbbiakban sorra veszi és közelebbről vizsgálja a vádlottak ténykedését, kitűnő jellemrajzot ad Göringről, a
