Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Tőzsér Árpád: Versek
Tőzsér Arpád tavirózsák A tavirózsák a halakban gyökereznek még sosem voltak a parton a tavat tengernek tudják s elégedettek de naplementével a legbuldogabbak olyankor egy piciny árnyékuk nekik is serked esik A ketyegő égbal számtalan inga lóg a tóba Csillogó barázdát váj a vízbe Allan Poe borotvája utak Egyenes vonalban egyenletesen repülünk mélyen alattunk az utakon fényes városok vonulnak s az utak alatt újabb utak Megbonthatatlan inerciák között mozgunk repülő város utak s piros torkunkban a nyelés cukrászdában Ültem egy széken s megégtem A tányéron koksz a kályhában keksz Mikor kijöttem egy nagyságából füst dőlt a kályha édeset böffent a valóság Ilyen a Balaton mondta 1203-ban K s rajzolt egy pókot Ilyen a Balaton mondta 1615-ben T s rajzolt egy teknőt S háromszáz évvel később: A Balaton persze nem teknő s nem pók mondja X s rajzol egy trapézt Közben a Balaton halacska mely önmagában úszkál Ne nézz oda Robban a nap a városok közt a síkon a radiátor A radiátor emlékezete a földszintig ér rejtett csövekben kotyog a múltja A szabadon hemzsegő dunai szelek s a térdéről ebédelő kőműves felszívódtak a tízemeletes betonnövények edényeibe Beépülnek az ég alá nyújtott sima tenyerek fényes városokkal melyek esténként kigyúlnak s elvegyülnek az ég csillagai közé Reggel sápadtan házanként térnek vissza s a lakók az erkélyre teregetik száradni a tenyérig emlékező lengő öregeket. a hatodik kontinens Aki optimista az buta mondta a nyúlszájú francia lány Két kézre fogta a kávéscsészét s boldogan majszolni kezdte A kávéházi asztal márványóceánjába belerajzoltam hatodik kontinensnek egy szomorú buta embert
