Irodalmi Szemle, 1968
1968/3 - Gorkij, Maxim: Felhívás
Emlékezzünk: az utolsó, nagy Gorkij-emlékezés hullámai csak nem akartak elülni. A könyvkereskedések kirakatai tele voltak Gorkif-könyvekkel, az újságárus bódékban a képeslapok címlapjaikról felénk sugározták e keserű arc minden lóságát, újságok cikkei, folyóiratok tanulmányai egy író időtlenségének, egy zseni emberségének, egy harcos aktivitásának kimeríthetetlenségét példázták. Nem lehetett betelni Gorkijjal! Szegények kincse ő, dolgozók büszkesége, a re gényírás mestere, a forradalom viharmadara, a pénzisten leleplezője és a háború szent haragú esküdt ellensége. A mai békeharc Gorkij meglátásait természetszerűen ragadhatta meg aktualitásukban, mert ha adott alkalomra is készültek, mondanivalójuk mindig új és aktuális marad, hisz minden sora a főellenséget, a kapitalizmus kiteljesedését, az imperializmust — és végső fokon a dollárimperializmust — támadja és leplezi le. A mostani — százéves születésnapját ünneplő — megemlékezéseken sok cikkét, intését, tanítását újítják majd fel, de egy nagyon fontos és aktualitásban ismétlődő háborúellenes írását eddig nem méltatták kellő figyelemre. Jómagam is csak egy ma már alig ismert német folyóiratban bukkantam rá: Eranz Pfemfert Aktion-jában (1919 január). 1918 végén írta Gorkij a német vereség és az ántántgyőzelem első pillanataiban, amikor a Nyugat minden figyelme egyszerre Keletre fordult — az „új“ ellenség felé. Es Gorkij az első pillanatokban pontosan lerögzítette a kapitalista háború máig ható értelmét- Gorkij „F elhív ás“ címen adta közre ez itt következő írását. (F. Z.) A háború véget ért. A német imperializmus vereséget szenvedett, de kielégíthetetlen mohóságát a német nép egészének kell most megfizetnie. A győztesek, akik nemrég; még teli szájjal hirdették, hogy e háború sokmilliós áldozata az igazság győzelmét és- minden nép boldogságát hozza majd el, most a legyőzött német népnek olyan fegyverszüneti feltételeket diktálnak, melyek tízszer keményebbek, mint a bresztlitovszki béke és melyek a német népet éhínséggel fenyegetik. Az imperialisták embertelen, politikája egyre nyilvánvalóbb lesz és egyre jobban sodorja népeit ú j háborúkba és vérontásokba. Wilson elnök, tegnap a népek szabadságának és a demokrácia jogainak védelmezője és szószólója ma hatalmas sereget fegyverez fel „a rend helyreállítására“ — Oroszországban, ahol immár a nép vette kezébe sorsának irányítását, és a legjobb igyekezettel próbálja egy új állami rend alapjait megvetni. Mindenki másnál hivatot- tabb vagyok tanúságot tenni amellett, hogy a kulturális átalakulás, mely ma mindenképpen nehezített viszonyok közt megy végbe, mert hősi erőfeszítést követel, itt terjedelmében és kihatásában olyan formát kezd ölteni, melyet az emberi történelem eddig nem ismert. Ez nem túlzás. Én, aki még röviddel ezelőtt a szovjet kormányzatnak ellenfele voltam, és aki még ma is sok dologban más véleményen vagyok, kimondom, hogy azt a munkát, melyet az orosz dolgozók egy rövid év alatt elvégeztek,, a jövendő történetírás csak csodálattal fogja tudni értékelni. E kultúrmunka nagyságát szemlélve hangsúlyoznom kell, hogy a folyamatnak, mely először tárja fel a világkultúrát az orosz nép előtt, mindenkinek szívügyévé kell válnia, s annak a gyorsaságnak, erőnek és igyekezetnek, mellyel az orosz nép új életét épiti, a világ megújhodását szomjúhozókban örömet kell kiváltania. Igaz, hogy e munka valósításakor sok hiba és. felhívás Maocim Gorkij
