Irodalmi Szemle, 1968

1968/3 - Gorkij, Maxim: Felhívás

felesleges atrocitás is akad. De e hibák mind eltörpülnek a háború undorító gönc sága mellett, melyet az angol és amerikai imperialisták idéztek a világ fejére.

Ez az átkozott háború lopta be e förtelmes lázat minden európai nép szívébe, és ezzel az emberek amúgy is gyenge lábon álló életértékelését és a munkások megbecsülésének gondolatát alaposan aláásta. Európa és Amerika imperialistái tényleg azért vonulnának a forradalmi Oroszország ellen, mert a dolgozó ott nem éppen kesztyűs kézzel bánt el a legyőzött osztályellenséggel? Nem, az egész dolog nem olyan szép és főként nem olyan ideális, mint ahogy Anglia, Franciaország, Amerika és Japán újságjai írják. A dolog sokkal egyszerűbb: a világ imperialistái minden igyekezetükkel fenn akarják tartani a jelenlegi állapotokat, és meg akarják erősíteni azon intézményeket, melyekkel hatalmukat rákényszeríthetik a világ népeire. Ez állapotok következtében és intézmények útján egy törpe kisebbség dönt a többség élete és akarata felett, az a kisebbség, mely e háború egész értelmetlen és borzalmas mészárlását felelőtlenül felidézhette. A történtek után azt hihetnők, hogy minden értelmes és becsületes ember immár tisztán látja a kapitalista rendszer sötétségét, borzalmát, egoizmusát, álszenteskedését és sötétségét. Ogy tűnik, itt az ideje, hogy minden becsületes és gondolkodó embert meggyőzhessünk arról, hogy a kapitalizmus rég elvesztette teremtő szívósságát, hogy áldatlan viszályt támaszt egyének, családok, osztályok és népek között, és hogy a népek testvériségének szép álma nem valósítható meg addig, amíg a munka ellensége a tőke marad! Én nem tagadom a kapitalizmus érdemeit, de ma e rendszer már csak a múlt egyik csökevénye lehet, a fejlődés és a világkultúra gátlója. És ma, amikor az az átkozott háború a régi rendszer egész nyomorultságát, embertelenségét és cinizmusát a legteljesebb mértékben felfedte, ki kell mondani felette a halálos ítéletet. Mi, oroszok, tradíció nélküli nép vagyunk, kiket nemigen gátol a múlt, de akik épp azért bátrabbak és lázadóbbak vagyunk, nem csoda tehát, ha mi léptünk először arra az útra, mely fel akarja számolni a túlhaladott kapitalista rendszert, és meg vagyunk győződve arról, hogy e nagy munkánkban teljes egészében számíthatunk az egész világ proletariátusának szimpátiájára és segítségére, és hisszük, hogy velünk vannak mindazok, kik már a háború előtt a leghevesebben kritizálták a tömegek életmódját. Ha ez a kritika tegnap őszinte volt, akkor ma Európa és Amerika minden becsületesen gondolkodó emberének el kell ismernie abbeli jogunkat, hogy életünket úgy alakítsuk át, ahogy ezt jónak látjuk. Ha a szellem munkásainak érdekében áll a nagy szocialista feladatok megoldása, akkor kell, hogy felemeljék szavukat azok ellen, akik a régi rendszert vissza akarják állítani, és az orosz forradalmat vérbe- fojtva Oroszországot lábuk alá akarják tiporni, utána kifosztani, ahogy a háború előtt megtették Törökországgal és másokkal, és ahogy épp most készítik elő Németország kirablását. Ez és nem más az igazi céljuk az imperialistáknak. Ennyi az ő szent feladatuk.

Az Oroszország elleni hadjárat vezetője: Woodrow Wilson. Az orosz forradalom lobogó fáklyáját Lenin tartja erősen a kezében. A proletariátus és az értelmiség fogja eldönteni, hogy ki áll hozzájuk közelebb: a régi rezsim védelmezője, az idejét múlt kultúraromboló kisebbségi kormányzat képviselője vagy az új, szocialista eszmék vezetője és tanítója, aki minden munkás szép álmát igyekszik megvalósítani: a szabad munkát. Az idők folyamán majdnem mindegyik nép Messiásnak tartotta magát: világmegváltónak. Nyilvánvaló, hogy a történelem most ezt a szerepet a 300 éves szolgaság jármát nyögő és levető, éhező és háborútól kimerült orosz népre ruházta. Most rablók fenyegetik, és az a veszély, hogy legyőzik. Épp azért fordul a dolgozókhoz és a világ minden becsületes emberéhez: kövessetek minket új életet teremtő utunkon, melynek megvalósításáért — senkit és semmit, sem magunkat, sem másokat nem kímélve — dolgozunk. Botladozva és szenvedve dolgozunk a siker forró reményében és abban a hitben, hogy tetteinket bátran engedhetjük át majdan a történelem ítéletének. Kövessetek minket a régi rend elleni harcban, az élet új formáinak kialakításában, az élet szabadságának és szépségének megvalósításában!