Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Komlós Aladár 75 éve
dett, nem alkudott: férfi maradt, és elkötelezettség. És 1944 nem volt az utolsó állomás. A felszabadulás után úgy látszott, hogy végre elnyeri tehetségének, képességének és magatartásának megfelelő helyét. Első üdvözlő lapját — és duplikátumokat illető kérelmét — mint a Széchenyi Könyvtár egyik Igazgatója irta. Aztán egyetemi tanár lett. Utána csend következett, és én 1955-ben, vagy 56 tavaszán leírtam a mondatot: „E napokban kezembe került Komlós Aladárnak, ennek a Magyarországon oly érthetetlenül és értelmetlenül háttérbe szorított irodalomtörténésznek és kritikusnak legújabb könyve, a »Tegnap és ma«, mely újra bebizonyította, hogy Komlós irodalmi kritikánk egyik vezető alakja; mellőzésének csak az egyetemes magyar irodalom vallhatja kárát." Akkor én még nem tudtam, hogy ez időben már rég nem volt egyetemi katedrája. Letették, menesztették, mert nem volt hajlandó a Rákosi — József Attila kapcsolatot a bizantinizmus szellemében interpretálni. Igaz: József Attila hozzám intézett és azóta híressé vált és sokat idézett levelében büszkén írja, hogy az ügyészségi fogházba mint vitt be néha ebédet Rákosi Mátyás részére. Igaz: ez időben Az út egyik számának első oldalán nagybetűs szalagcímmel közöltem egy német írónak — Ernst Ottwaltnak — a világ lelkiismeretéhez intézett riasztó sorait: „Thdlmannért, Rákosiért!" Ez mind így volt igaz, akkoriban egyenlítőjel került a reakció két politikai foglya közé, mert Rákosi Mátyás ez idő tájt mindnyájunk szívügye volt: erkölcsi bátorság áldozata, szabadság ügye és igazság dolga, ember, kit egy József Attila büszkén szolgálhatott az ételhordóval. De hatalomra jutva, mi lett ugyanebből a Rákosiból?! A szellem erkölcstelenje, önkény hordozója, prepotens diktátor, kit — ha még élt volna — egy József Attila tagadott volna meg elsőnek. Ezt a Rákosit, a hatalom betegét, megszállottját egy Komlós Aladár nem igenelhette. Komlós Aladár — szellemi őrhelyén — egyetemi katedráján megtagadta, megbélyegezte a szellem árulóját, szökevényét: Rákosit. A szellem ítélt és azonmód — bűnhődött! De végeredményben mégis a szellem erkölcse győzött. Mi itt és most Komlós Aladárt köszöntjük. Ki beszél ma Rákosiról? Komlós Aladár, a szellemember makulátlan maradt: példa lett. A szellem erkölcsi elkötelezettsége benne és általa — jólesőn alakot nyert, nevet kapott. A szellemi érzékenység — a reagálás és az akció — jellem dolga. És ez a jellem- szilárdság Komlós esetében minden állapotra úgy reagált, hogy megmondta az igazat és megtagadta a hamisat: non possumus! Itt állok, másképp nem tehetek! Komlós Aladár reagálásában vagy undorodva fordult el, vagy őt menesztették, rúgták büntetésből. Az ő esetében Horthy és Rákosi egyformán reagált: relegált! Komlós Aladár végig példa maradhatott. És a magyarázat? A szellem erkölcsi elsődlegessége, elkötelezettsége. A szellem: erkölcs. És ez azt jelenti, hogy mindenkor és minden körülmény között a szellemerkölcs szava és tette dönt jó és rossz között Komlós Aladár, mint a szellem elkötelezettje mindig az igaz javára ítélt. Ezért lehet ma a magatartás szellemerkölcsi mintája és hűségese ős ezért köszönthetjük ma — a közölünk indult és a közénk valót — meghatottan és büszkén tanulságképp. Komlós Aladár a szellemerkölcs elkötelezettje azonos maradt önmagával: mindvégig férfi volt és maradt.
