Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Hálóing, mint a vágy szimbóluma
Hálóing, mint a vágy szimbóluma (Vladimír Páral: Vihar a lombikban.) 1. A történet hétköznapi, szinte banális. Mondhatnánk: ilyet már sokat hallottunk. A., 40 éves, jó pozícióban levő férfi és J., 30 éves, irodalomkedvelő nő kényelmes, de unalmas házaséletet élnek. B., 20 éves laboránsnő kényelmes, de unalmas viszonyt folytat Mirek Ma- chulkával. S. kényelmes, de unalmas házaséletre készül Inával, és közben szerelmes B.-be. A. és B. találkoznak, kitörnek a kényelmes családi élet, illetve unalmas viszony kereteiből és viharos szerelmi kettőst kezdenek, melyet azonban hamar megunnak, A. visszatér J.-hez az unalmas, de kényelmes családi életbe, B. hozzámegy S.-hez, aki már nem is szereti annyira. És minden megy to« vább... S a hálóing, mint szimbólum? A fekete csipkével szegélyezett sárga hálóingecske B. tulajdona, Mirekkel való unalmas viszonya során nincs alkalma felvenni, pedig szeretné, és konokul játszik a gondolattal, hogy egyszer majd lesz ideje felvenni, de erre csak az A.- val folytatott viharos viszony során kerül sor. És A. ugyancsak erre az alkalomra veszi fel fehércsíkos, piros tornanadrágját, melyet a kaland végén levet. Közben a hálóing is összegyűrődik, bepiszkolódik, és B., S.-hez menvén feleségül, eldobja. 2. A történet hát semmi rendkívüli, Páralnak mégis érdemes volt megírnia. Kiderült, hogy a banális esetek érdekessége, úgy is mondhatnánk, lényege, nem magában a storyban, hanem az események körülményeiben rejlik, abban, ahogy napról napra öntörvényűén fejlődnek az időben, mechanizmusukban, apró részleteikben. Páral az élet mechanizmusából mutatott fel egy részletet, az élet burjánzó mechanizmusának fogaskerekeit tette láthatóvá. Olyan életformát mutatott fel, melyet szellemi képességeinek igénybevétele nélkül él az ember. Szerkezeti részleteket tárt fel abból a mechanizmusból, mely a modern civilizációban bárkit magával sodorhat és rabszolgájává tehet. Mert az életnek — minden életnek — valóban van ilyen mechanizmusa. Hétfő, kedd, szerda... Kezdődik azzal, hogy a napok állandóan ismétlődnek, s a szombat ás a vasár nap egyenlő időközökben, szükségszerűen eljön mindig. Sőt még mélyebben, a biológiai ritmusokban gyökerezik, az embernek ennie, innia és vizelnie kell; az üzemi konyhán ugyanazok az ételek váltakoznak, a kávéházban vagy kocsmában naponta megisszuk a magunk sörét, a termelői értekezleteken mindig ugyanazok a jelentések hangzanak, a férj (Páráinál) mindig ugyanazzal a becenévvel — Cica — jelzi, hogy szeretkezne, s a feleség ugyanilyen módon ad hírt róla — Űénjóistenem —, hogy bekövetkezett az extázis pillanata. S ha így folytatnánk a dolgot, kiderülne, hogy az élet néhány fő- és valamivel több — de mindenképpen véges mennyiségű — mellékmozzanat ismétlődésének egyhangú ketrece, melyben állandóan ugyanaz történik, illetve lényegében semmi se történik, mert ami történik, az is lényegtelen. Az élet tehát maga is banális és kicsinyes, most már csak az a kérdés: az egész élet-e, vagy csak a rovaremberek élete. (Persze újabb kérdés: ki mindenki rovar, sokan vannak-e vagy kevesen?) 3. Páral, amellett, hogy kitűnő író, vegyészmérnök is. Műszaki értelmiségi, s ez a tény meghatározni látszik írói és emberi valóságszemléletét. A technikai műveltségű ész gyakran csak kozmikus méretekben tud romantikus lenni (világűr meghódítása, robotemberek), de az esendő kisemberrel szemben türelmetlen. Pontosságánál és objektív gyakorlatiasságánál fogva mintegy mikroszkópon át nézi, szemléli rúgkapálózását, silány életigyekezetét és tehetetlenségét, ironikusan mosolyog kicsiségén, és tökéletlen rovarnak látja. (Vagy talán így: az ésszerűtlen élettel a gépek precizitását veti össze!) Páral is ezt teszi, s tegyük hozzá, ha igaza van, jól teszi! Könyvében sem a romantika, sem a megértés vagy könyö- rület számára nem jutott hely, annál több jutott a naturalista szókimondás és a metsző irónia számára. Mintha azt mondaná: felnőttek vagyunk, a Holdra akarunk utazni, nézzünk szembe önmagunkkal! Hát nézzünk szembe önmagunkkal! Először is —- Páral szerint — meglehetősen nagy szerepet játszik életünkben a szexualitás. B. húszéves életében egy köldökig érő feketecsipkés sárga kombiné a be nem teljesült vágyak szimbó-