Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - FIGYELŐ - Fábry Zoltán: Komlós Aladár 75 éve
f i g y el S Fábry Zoltán Komlós Aladár 75 éve Betegen olvastam a lapokban és folyóiratokban a 75 éves Komlós Aladárt köszöntő írásokat. Most, hogy az írástehetetlenség kissé felengedett, megbocsátható késéssel csatlakozom utólag az ünneplőkhöz és tísztelgőkhöz. Úgy éreztem — és joggal — itt lemaradtam valamiről. Szólni kellett volna, tisztelegni, és elsősorban nekem, egy ember előtt, kit azonos közelségben érzek magamhoz, s mindahhoz, amit magamtól és másoktól követelek és elvárok: a szellem erkölcsi primátusát, morális elkötelezettségét. Komlós Aladár közülünk, tőlünk indult. Eszmélése, megszólalása a mi térfelünkre esik, a visszhangot, és gyilkosát, a közönyt itt kapta és érezte először. Több volt nálunk, az átlagnál és a középszernél: példa és tanulság lett és lehetett. Mi, a legtöbben, a háborúból jött senkik vagy rokkantak voltunk, facér filozopterek, megbicsaklott diákok és egyéb munkanélküliek. Ö kész emberként, tanárként állt közénk és közöttünk, és praeceptorként hathatott. De a hatás elmaradt: éltünket vigasztalan provincializmus ködölte és intrikák szövevénye bogozta. Csoda, ha Komlós Aladár csapta oda a tollat először, és undorodőn menekült más határba?! Még ma is megvan a búcsúlevelezőlap, mellyel Pestre indultában elköszönt tőlem: „Boldogan menekülök a szlo- venszkól magyar kultúrélet mérgezett, szörnyű atmoszférájából“. „Boldogan menekülök“: e paradoxon felfed és elmond mindent! És Komlós Aladár, aki itt, glosszaírása és nevelőmunkája mellett költő is volt és nosztalgiásan idézte az ifjúságot: „Ady versek be szépek voltatok", — Pesten egy tanulmányával csakhamar a Nyugat-pályázat díjnyertese lesz, és az sem véletlen, hogy a tanulmány tárgya: Ady. Egy rövid esszé keretében annyi lényegeset ritkán mondott ki valaki Adyről, mint itt és most Komlós Aladár. És lényegeset mondott mindig. így lett a magyar irodalom egyik hites kritikusa és irodalomtörténésze. Ha csak a legfőbb könyvcímeket soroljuk fel — Az új líra — írók és elvek — Tegnap és ma — A magyar szocialisztikus líra előzményei és kezdetei — A magyar költészet Petőfitől Adyig — A líra műhelyében — Táguló irodalom — Gyulaitól a marxista kritikáig — látnivaló, hogy a központi téma, a líra; és tény, hogy a líra problémakörében a Komlósé döntő sző: pontos értője, tudós értelmezője, hites útikalauza a versnek. És a líra nemcsak nagy irodalomtörténeti művek és finom, csiszolt esszék tárgya, de rövid napi jegyzetben is pontosan igazít el, vagy helyesbít. Amikor a fölényeskedő és épp azért felemelt hangú fórumkritika dekretizál, a költőket Komlós Aladár védi meg az elnagyolt kritika túlkapásaitól. Komlós Aladár, aki annak idején mint fuldokló menekült tőlünk, a kicsinyes hatalmaskodások, és a vidékiesség mindent ellepő pora elől, Horthy-Magyarországba került. Csöbörből vödörbe. És itt ne lett volna szava, sikolya, daca, és vétója?! A non possu- musnak egy Komlós Aladárnál hangot kellett kapnia. És Komlós hangja e szellemi börtönből hozzánk szállt, nekünk — a már akkor felcseperedett progresszivitásnak — szólott. Az izmosodó antifasizmus csehszlovákiai népfront-lapja, a Magyar Nap lett a fórum, ahol inkriminált cikke, kritikája, leleplezése megjelent, mely következetesen állásvesztéssel, diszkriminációval járt. Hogy később a kitagadottak listájára került és Bergen-Belsen lakója, foglya lett, az már hozzátartozik arcképéhez: egy Komlós Aladárnak a pokol bugyrait személyesen kellett megismernie és megszenvednie. És mégis, és talán épp azért hű maradt önmagához, a szellem erkölcsi parancsához. Nem enge-
