Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Csoóri Sándor ( Magyarország ): Versek
Csoóri Sándor (Magyarország) kihívó vers B. A.-hoz üzenet Szélhámos tündér, te női-Jeszenyin, vodkában fürdő apáca, tatárhordák verődtek össze benned és zúdulnának Európára. A múzsák kertjében kancaszag; a nyirfák törzsén fehér tajték: önkívületed édes nyála. Szakad a hó, most veled akarok beszélgetni. Libák vonulnak az úton: háborús menekültek, viszik a hátukon január batyuját. Kilencszáz éj és kilencszáz nap után nekem is haza kéne szöknöm, de a faluvégi fahídon varjak hadserege tolong. Ez itt még mindig a szerelem Don-kanyarja. Imádlak, te esztelen nagylány, villámló éghajlat-kisasszony. Megtanítottad Moszkvát a selypegésre, Párizst a csodálkozásra. Nem kellene félnem, hogy becsapsz, hűtlenséged ott ég a szádon. Kétezer éves varázsdobozból bújsz elő, szerelem artistája. Világosságot arcodnak mégsem a gyönyör ad, hanem a hiánya. Majd megköveznek és imádnak, nyíltságodnak piaci híre lesz, de irigyelt ára. Ajtócsapódást hallok: távoli ágyúszót. Se előre, se hátra nincs utam; csak ez a tél, csak ez a hazátlanság. Szakad a hó, most veled akarok beszélgetni, ahogy a szegények, ahogy a hadifoglyok. En megcsaltalak téged az emberek törvénye szerint és meghaltam érted a magamé szerint. levél Gregory Corsonak Bejárnám a világot veled, Corso, idő kisiklatója, huszadik század vagánya. Csíkos trikód emlékeztet a rabruhára, költészet megszökött fegyence, házasságtörés apostola. Szemedben üveg-szilánk a szerelem, piaci szemét a jóság s kábítószertől megőszült lányok haja a hó. Gyerünk, rángasd föl kivénhedt tornacipődet, irány Spoleto! A Dóm téren éppen éjszaka van.
