Irodalmi Szemle, 1968
1968/1 - Csoóri Sándor ( Magyarország ): Versek
Márványkockák úszkálnak a sötétség poharában, mint kesernyés whiskyben a jégdarabkák. Hajtsuk ki a várost egyivásra! Menotti nem zenét szerez most, estélyre hív. Kertjében milliomos szajhák várják a költészet vasvillás szatirjait. Corso, vasvilla a kezed, lángszóró a szád, szebben tudsz káromkodni, mint imádkozni a pápa, gyere, csapjunk valami botrányt éjszakára. Autót lopni jó lehet, ha már halhatatlanságot nem lehet, s konzervdobozzal harangozni, ha már Krisztus kolompjával nem érdemes. Játsszunk — te szeretsz játszani. Szúrjuk ki egymás szemét. Talán kedvesebbek leszünk így, mint akik mosolyognak. Hülye! hülye! — üvöltsük oda a Jegesmedve-Szenátornak a kormányfőknek, kik a hétvégét egy ágyúcsőben töltik. Ú, hétvégék! ó, vasárnapok! Ö, Fehárházak! Parlamentek! csigaházatokból mindenütt tankok másznak elő s nyálkás nyomukon hanyatt vágódnak a költők. Hülyék! hülyék! — üvöltsd oda a költőknek, akik hanyatt vágódnak, nem érdemlik meg a kenyeret, a nőket, nem érdemlik meg a halált. Motyogtunk már annyiszor fenségesen, hogy bedagadt tőle a szánk. Corso, süllyesszük el a nyelvünket, akár egy anyahajót. A röpködő égi hárfákat csörömpöltessék mások, a Saturnus-dobokat verjék a marslakók. Itt csak a közönséges vasnak van lelke, a vagonszámra kitépett hajnak, az éhezők gyomrában fölrobbanó puskapornak.
