Irodalmi Szemle, 1968

1968/2 - HAGYOMÁNY - Gál István: Sárkány Oszkár

palotával rendelkező történész hír szerint közel állt Masaryk és Beneš köréhez, Zentraleuropá-)a mindenesetre a cseh Közép-Európa-felfogást tükrözi. Közép-Európa szerinte a Danzig, a Trieszt és a Konstanza által határolt háromszög területe. Bauer Budapestről Károlyi és Jászi barátaival és utódaival tartott fenn kapcsolatot; a Zentral- europa első példányát Csécsy Imrénél láttam. Rögtön írtam Sárkánynak, lépjen érintkezésbe Victor Bauerrel, és írjon a könyvről. Az Apollónak írt tanulmánya aztán az Új Szellemben jelent meg.

Bécsből sűrű levelezésben álltunk Oszkárral, és még hazajövetele előtt elhatároztuk, megpróbáljuk egységes szervezetbe fogni a magyar egyetemek és tudományos intézetek egyre szaporodó fiatal lengyel, csehszlovák, osztrák, román és délszláv szakértőit. Lukinich Imre, Melich János, Bajza József, Eckhart Ferenc, Györffy István, sőt Szekfű Gyula tanítványai kezéből egyre több dunai-balkáni tárgyú disszertáció került ki. Az 1930 körüli lázasabb, de felületesebb ifjúsági mozgalmak után egy nyelvileg fölkészült, tudományos módszerben begyakorolt és többnyire a szomszéd államokban nevelkedett új nemzedék tűnt föl. A Nyugat és a Huszadik Század, Ady, Bartók, Szabó Dezső, a szomszéd államok magyar írói és Németh László hatása alatt, az ő lelkesedésükkel, s tudományos felkészültséggel készen állt egy nemzedék, hogy a magyarságnak a dunai-balkáni népekkel való sok százados viszonyát az eredeti források alapján, de új szempontok figyelembevételével fölmérje. Persze az a veszély is fenyegetett, hogy a német buzdításra növekvő revíziós hullámnak az addigi dilettáns propaganda helyett tudományos gépezetre lesz szüksége. A Teleki Pál halála után az ő nevével fémjelzett Teleki Pál Tudományos Intézet jó és biztos állás fejében el is vonta a fiatal erők egy részét. 1937—38 őszén és telén azonban még mindenki egy közös, állandó szervezetben és reprezentatív közös megjelenésben reménykedett. A folyóirat, amely bár évente csak két kötetben jelent meg, de így is átütő erejű volt még a szomszéd államokban is, megindult. 1934 decemberétől én szerkesztettem az Apolló-1. Tulajdonképpen köréje szerveződött egy kávéházi asztaltársaság: a Közép-európai Történészek Munkaközössége. Létrehozói Sárkány Oszkár, Makkai László és Tóth András. Én magam 1937 ősze és 1939 nyara között túlnyomórészt, másfél évig Bécsben és Prágában éltem, és onnan szóltam bele Oszkáron keresztül a tervekbe.

Sárkánynak akkor már hivatalos ál'ása volt: az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában, Halász Gábor és Joó Tibor mellett. Amikor a Bécsi Magyar Történetkutató Intézet évkönyvében megjelent nagy tanulmánya, a „Magyar kulturális hatások Csehországban 1790—1848“, megtörtént a csoda, mégpedig a két világháború között egyetlen egyszer: a csehszlovák külügyminisztérium teljes egészében lefordíttatta és sokszorosít- tatta, ugyanakkor a Prágai Magyar Hírlap heteken-hónapokon keresztül folytatásokban közölte vasárnapi számainak kultúrrovatában, vezető helyen. Érdemes lesz egyszer fölkutatni, hogy történhetett meg, hogy a csehszlovákiai magyar értelmiségből kitűnő emberanyag megléte és elsőrangú cseh professzorok működése ellenére sem akadt a köztársaság két évtizede alatt egyetlen csehszlovákiai magyar kutató, aki a cseh- magyar kapcsolatok tanulmányozásának szentelte volna életét? (Dobossy László, Kovács Endre és Szalatnai Rezső is csak 1950 körül fordult arccal a cseh-magyar kapcsolatok kutatásának.) Közben Sárkány szorgalmasan írta, most már az Apollónak további tanulmányait: „A magyar romantika cseh visszhangja“, „A fiatal Palacký“ és a „Románia az újabb magyar történetírásban“ címűeket. Egyre jobban kibontakozott előtte a dunai-balkáni államok történelmének egész összefüggésrendszere. 1939 nyarán végigutazott a Dunán és Románián. A Pesti Magyar Hírlapban jelent meg két hatalmas útinaplója: az „Ezeréves emlékek közt végig a Dunán“ és a „Békegalamb a Kalimegdán ormán“. Kéziratban maradt a „Románia záróköve" című írása, melyben megemlékezik látogatásáról a román fejedelmek temetkezőhelyé'n, Argesben.

Közben könyvtári, hivatali idejét a magyarországi szlavisztika történetének tanulmányozására is fordította. Kitűnő érzékkel összegezte a pesti egyetemen folyó szláv vonatkozású kutatásokat. Erre vonatkozóan jegyzettömege érdekes adatokat tartalmaz. Megállapította, hogy már 1849-ben kinevezték a szlavisztika első előadóját Ferencz József professzor személyében, aki 1878-ig működött ezen a téren. Ugyanő szervezte meg a miniszterelnökségi fordítóirodát, amelyből az idők változásával miniszterelnökségi nemzetiségi ügyosztály lett. 1882-től 1919-ig Asbóth Oszkár volt a szlavisztika tanára, az első tanszék vezetője. 1895-ben már egy második szláv tanszéket is felállítottak, éspedig a délszláv vonatkozások kutatása céljából. Ennek tanárai 1915-ig: Mar-