Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - HAGYOMÁNY - Gál István: Sárkány Oszkár
galits Ede és Szegedy Rezső. Asbóth tanszékét Melich János vette át, a másodikat pedig Bajza József. De az első világháború után egy harmadik tanszéket is létrehoztak, az ukrán-orosz nyelvek kutatására, ennek tanára Bonkáló Sándor lett. A harmincas évek szlavistái közül Bottló Béla, Csapiáros István, Komoróczy György, Murarik Antal, Szabó Dénes, Sziklay László és Waldapfel József munkásságát tekintette át, méltatva a két generáció közé eső és a 45 utáni hazai szlavisztika vezéralakjává vált Kniezsa István szerepét. Egy másik kéziratköteg a magyar történettudomány kelet-európai érdeklődéséről nyújt adatokat; Balás-Piri László, Czambel Samu, Deér József, Gáldi László, Kúr Géza és Szabó Zoltán kiadványaival foglalkozik. De hagyatékában ebből az időből számos csehszlovákiai magyar vonatkozású cikke és cikkfogalmazványa is fennmaradt. Dobossy László „A felvídékiség vége" című cikkéhez ő is hozzászólt. A csehszlovákiai magyar írók közül többek között Győry Dezső, Jócsik Lajos, Kovács Endre, Mécs László, Szvatkó Pál és Vass László munkásságával foglalkozik behatóbban. Szép tanulmánya van Kárpát-Ukrajna szerepéről a magyar irodalomban. És természetesen Adyról sem feledkezett meg a magyarság dunai sorsának vizsgálója. Nyilván Halász Gábor közelsége és barátsága indította arra, hogy franciás precizitásával és bensőségével megrajzolja a magyar klasszikusok és modernek közül több kedvencének arcképét. Ady, Babits, Juhász, Kosztolányi, Tóth Árpád, Krúdy, Móricz, Németh László portréját megelőzi Balassi, Csokonai és Berzsenyi méltatása. Az 1938—39-i események, különösen Csehszlovákia szétdarabolása, súlyosan megrendíti. Ekkor írja azt a tanulmányát a Protestáns Szemlé be, amely miatt vetélytársai és ellenségei a sztálinista időkben nemcsak nevét, de még műveit is kiiktatták a magyar szlavisztika bibliográfiájából. „A cseh Janus-arc“ a cseh történelem és jellem két fő vonalát ábrázolja: a huszita-szabadgondolkodó-demokrata arcéit és a kiegyező-behódoló árnyoldalt. Csehbarát híréhez az éleződő politikai helyzetben nyílt politikai állásfoglalása is hozzájárult. Egyik fő szervezője Hont Ferenc Független Színpadának és a Vígadó költői előadóestjeinek. Major Tamással és Gobbi Hildával szerepel egy dobogón. A politikai rendőrséget kevésbé érdekli Sárkánynak a tudományos szaklapokban kifejtett tevékenysége, ők csak nyílt baloldali állásfoglalását tartják számon. Először Nagybányára, majd Rimaszombatba száműzik, büntetésül a végekre, akárcsak hajdan Babitsot, Juhászt, Szabó Dezsőt. A háború alatt vidéki állásából Is tartja a kapcsolatot a mozgalommal; irodalmitudományos tevékenységre ideje nincs. Lehet, hogy addigi tevékenységéért, lehet, hogy ma még nem ismert más okból büntetőszázadba vezénylik Ukrajnába. Onnan már csak a hír jött, hogy az üldözött politikai sorstársak pártfogásáért, más védelméért az lett a sorsa, hogy egy tiszt hátulról lelőtte. Sárkány Oszkár (1912—1942J, a magyar összehasonlító irodalomtörténet jelentős műveket alkotó úttörő kutatója, a csehszlovák-magyar irodalmi kapcsolatoknak 1945-ig magyar részről legnagyobb eredményeket fölmutató történésze, nem ok nélkül került bele Bóka László 1946-ban megjelent Magyar Mártír Írók antológiája előszavába, Lengyel Tamás, a kiváló Kossuth-Klapka- és Teleki László-kutatő mellé. Ahogy Anton Straka a csehszlovák-magyar szellemi közeledés és együttműködés csehszlovák vér tanúja, úgy Sárkány Oszkár ugyanaz magyar oldalról.
