Irodalmi Szemle, 1968
1968/2 - Tamás Mihály: A cégjegyző úr
Leóka nem volt sehol, és a szobalány se. A tanácsoséknál valaminek történnie kellett, hogy nem küldték Leókát egészségügyi sétára. Boby körülnézett, és erre Gwerk úr is körülnézett. Csakugyen nincs itt Leóka, és a szobalány sincs itt. Arra gondolt Gwerk úr, hogy már harmadik éve szolgálja az igazgatót, és pontosan két éve annak, hogy minden áldott nap negyed órát tölt ezen a réten. Ősszel sárban, télen hóban, tavasszal vízben, nyáron virágban tapickolt: csak ennyi volt a változat, egyébként minden ment egyformán, és ez az első eset, hogy Leóka hiányzik a rétről. Ejnye, ejnye. Gwerk úrnak két kisfia volt, az egyik még otthon játszadozott, a másik már az elemi iskola második osztályába járt. Egy nagy bérház második emeletén laktak, és ő néha elvitte a két fiút sétálni. Vasárnap. Kellett nekik a levegő, mert sápadtak voltak, de mindennap mégse mehetett velük, aminek több oka volt, de mindegyik külön is elég súlyos ahhoz, hogy ne lehessen a dolgokon változtatni. A felesége, ó, arról szó se lehetett, az asszonynak egyéb dolga is akadt, mint a gyermekekkel sétálni menni. Azután itt van ez az eset a lánnyal. Gwerk úrnak nem voltak kalandos gondolatai, az is, amikor megházasodott, úgy történt, ahogy történni szokott. Két ember összeállt, hogy együtt kergesse az életet. De azért most, hogy ez a lány ráemelte a szemét, őrá, Gwerk úrra, eszébe jutott, hogy egyszer, még a házassága előtt, szintén ráemelte egy lány a szemét, és ez az eset azóta is kísértette őt a házasság egyhangú és időre szabályozott szerelmei idején, és ö gyakran borzadt arra, hogy nem is a feleségét öleli. A Boby ezalatt megvizsgált minden bokrot, amely a réten fel-felbotladozott, de Leókát sehol se találta. Próbált egy ideig egyedül szórakozni, látott egy vörösbegyet, azt kergette bokorról bokorra, de a játékot a vörösbegy megunta: elrepült messzibb tájak felé. Tehette, ő nem volt a vállalat alkalmazottja. Boby lassan Gwerk úr felé oldalgott. Gwerk urat teljesen kihozta sodrából az a tény, hogy Leóka otthon maradt, s így fel se ment a töltésre, mint máskor. Ott maradt az egyik bokor mellett, és azon gondolkodott, vajon nincsen-e valamilyen komolyabb oka annak, hogy Leóka elmaradt. Talán gyengélkedik, vagy talán a szobalány gyengélkedik, vagy — Isten ments — nincs talán nézeteltérés a főtanácsos úr és az igazgató úr között? Nem, erről szó sem lehet, ők már olyan régi barátok, hogy ilyesmi nem fordulhat elő közöttük. De ha mégis előfordulna, ennek kiszámíthatatlan következményei lehetnének, mert hiszen Gwerk urat annak idején a főtanácsos ajánlatára vette fel az igazgató, mert hogy a Gwerk úr felesége lány korában házivarrónő volt a főtanácsos feleségénél. És ha valami nézeteltérés lenne, annak bizonnyal ő is meginná a levét, ő, Gwerk úr. Boby a bokor mellé ért, és orrával megbökte a Gwerk úr térdét. Gwerk úr az órájára nézett, és miután megállapította, hogy még csak három perc múlva lesz három óra, Bobyhoz fordult: — Kuss! Kimondotta ezt a szót így: kuss — és körülnézett, hogy nem hallotta-e valaki. Mi ez? Forradalom? Igen, forradalom. Gwerk úr bensőjében egyszerre erőre támadt elnyomott és elcsene- vészedett embersége, egyszerre mindenre gondolt: a napi sétára, a lányra, aki ráemelte a szemét, őrá, Gwerk úrra, a gyermekeire otthon, akik sápadtak és Leókára, aki ma nem jött el a találkozóra. Azután nem gondolt semmire. A nyakravalóját kapta el Bobynak, úgy emelte a levegőbe a bal kezével, és jobb kezével ott ütötte az állatot, ahol érte. Vonaglott a kutya a szíjon, Izmos kis teste nagyokat rándult, de vakkantani alig tudott, csak nyöszörgött tehetetlenül, mert a nyakravaló a gégéjére szorult. Gwerk úr tintafoltos keze pedig ütött, ütött, egyre és megállás nélkül, ütött addig, amíg vörös lett a tenyere, és a vállában nyilallást érzett a szokatlan testi munkától. Boby már nem is rángatózott, átadta magát a sorsának, csak két bánatos kis szemét emelte néha Gwerk úrra, mintha mondaná: miért ütsz engem? Amikor Gwerk úr a földre dobta a kutyát, Boby nyekkent egyet, szédelgett, de ahogy lassan levegőhöz jutott, felállt, és riadt sikoltással futott el a mezőre. Lihegett Gwerk úr, a szemüvege is félrecsúszott, és reszketett a keze, amikor az óráját előhúzta. Három óra.
