Irodalmi Szemle, 1968
1968/2
a magyarországi szociofoto csoport és 1932. évi pozsonyi kiállítása „...a pozsonyi m. kir. konzulátus jelentése szerint a budapesti ,munka’ című szocialista irányú lap, amely Kassák Lajos vezetése alatt áll, folyó évi március hó 27—30-ig ingyenes szociofot okiállítást rendezett Pozsonyban. — A kiállításra Gró Lajos fényképész érkezett oda, aki az ottani ,Sarló’ közreműködésével szervezte és propagálta. — A képek a magyarországi nyomort szemléltették, még pedig meglehetős tendenciával, mivel az egyik asztalon pl. nyomorgó munkások képei mellé helyezték a Szt. Ist^án~Jcöianenetről li „Szigorúan bi3 menW magyaréiról ^e/^JrapipzteWlni n3éíügyn™*rezternek1^al£Hfinfs--^hoflv€delmi miniszter katonai főcsoport főnökének. Kik voltak, és mit tettek azok, akik miatt az ellenforradalmi Magyarország miniszterelnöke és három minisztere kényszerült levélváltásra?! A Munka-kör főcsoportja 1928—30 között alakult meg Kassák Lajos, illetve Munka című folyóirata mellett. A lap is, így a fo- tocsoport is a szocialista eszme terjesztését szolgálta.A fotósok hadat üzentek — témában és kifejezési formában — a kor polgári fotoművészetének, mely legjobbjainak alkotásaiban is csak a „vasárnapi Magyarországot“ mutatta meg. Az akkor új művészeti ág elvi problémáit a lap hasábjain tisztázták. Gró Lajos — aki nem fényképész, hanem az első hazai marxista filmesztéta volt — az orosz filmek, Eizen- stein és Pudovkin, Ekk és Vertov, valamint Turin alkotásainak elemzése kapcsán mutatta be e művészek által alkalmazott új fényképezési eljárásokat. A csoport tagjainak ő tartott előadásokat a foto- és film- művészetről. Kassák Lajos, Moholy-Nagy László és Gergő Endre a Bauhaus-iskola szellemében cikkezett a fotóművészeiről. Alapelvként szögezték le, hogy „a fénykép sajátos, exakt nyelvét“ kell kifejleszteni, s ez csak a foto-eszközök „törvényszerűségeinek megfelelő eljárás“ megtalálásával érhető el. Szocialista világnézeti elkötelezettség és művészi igényesség jellemezte a Munka-kör fotósait. Egyikük 1931-es nyilatkozata szerint „az új, tisztább életformának igénylése és az ebben az irányban ható nevelés“ volt a programjuk. Ezt pedig „a fotográfia törvényei szerint jól megoldott fotóval, a dolgok szerkezetére, ösz- szefüggésére mutató, a dolgokat jelentésük, formájuk, anyaguk, tónusaik stb. szerint szerves egységgé komponáló“ képpel akarták elérni. tette fe gyakorm legafctív; | —wtósa-f ko A fotocsoport 1930—32 között vált alkotó kollektívává. A valóság pillanatait megörökítő gépet elsősorban a művészi érdeklődésű, más művészeti ágak területén már tevékenykedők vették kezükbe. Lengyel Lajos nyomdász a tipográfia és grafika terén elért első sikereinek időszakában kezdte el a fotózást. Kovács Zsuzsa és Haár Ferenc iparművészként fordította figyelmét a fényképezésre. Haár Ferenc, a Munkás Testedző Egyesületben, az MTE-ben készítette első képeit, majd a Munka-körben folytatta 1 fő hivatásánál ^GŐnciBfFrühof j lltVa * optil lakozott hozzájuk Bass Tibor. A hivatásos fotósok közül Bruck László, Az Újság munkatársa vállalta a „műkedvelőkkel“ való együttműködést; egy évet ugyanis Berlinben töltött, s ott a Neue Sachtlichkeit szellemét magába szíva, itthon természetszerűleg vezetett az útja a Munka fotósainak táborába. Bergmann Teréz a Kner nyomdász-család tagjaként kereste az új művészet kifejezési lehetőségeit. A fotomontázs műfajában a kör festő tagjai, Kassák Lajos, Kornis Dezső és Vajda Lajos törekedtek eszmei és művészi mondanivalóik kifejezésére. A cső port kiállításai, a folyóiratban közölt képek és elvi cikkek felkeltették a szolnoki munkásmozgalomban tevékenykedő Tabák Lajos tisztviselő figyelmét; s ő kezdeményezte az 1932-es szolnoki kiállítást, ahol saját képeivel is szerepelt. 1932 a Munka-kör fotocsoportja számára a „beérkezés éve“ volt. Budapesten az „Atelier“-féle művésziskola Személynök utcai helyiségében rendezett kiállításukról a Nyugat kritikusa elismerően írt. E kiállítás anyagát a bécsi „Naturfreund“, a munkások természetbarát egyesülete kérésére 1932 március elején Bass Tibor kivitte Bécs- be, és pár napig ott is láthatta a munkásközönség. Bécsből Pozsonyba vándorolt a képanyag. Erre vonatkozóan az 1932. szeptember 18-i keltezésű külügyminisztériumi jelentésben találunk adatokat. A belügyminiszterhez címzett, „bizalmas információn“ alapuló tájékoztató a szlovákiai Sarló mozgalomról számolt be, s mellékelte e mozgalom vezetői (Balázs András, Balogh Edgár, Ferenc László) által aláírt jelentést a Sarló 1931 és 1932 szeptembere közötti tevékenységéről. Ebben olvasható az alábbi szöveg: „A ,Sarló’ megkísérelte a .Szociofoto’ mozgalom kiépítését, s ,Vörös Nyíl’ címen forradalmi művészgárdát szervezett... 4 Lengyel Lajos: Erőszak „A mi életünkből - 1932" szociofotokiállítás anyagából.
