Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - DISPUTA - Onódi János: A tanítóság feminizálódásának néhány kérdése
gatóinak 56.0 százaléka, a magyar tagozat hallgatóinak pedig 54,7 százaléka volt nő. Az 1967/68-as tanévben már az összes hallgatók 73,2 százaléka, a szlovák tagozat hallgatóinak 76,9 százaléka, a magyar tagozat hallgatóinak pedig 61,9 százaléka nő. Az elmúlt kilenc évben tehát a női hallgatók aránya az összes hallgatók százalékában 17,7 százalékkal emelkedett, a szlovák tagozaton 20,6 százalékkal, a magyar tagozaton pedig 7,2 százalékkal. Igaz ugyan, hogy a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolák tanítóit képző Nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozatán a hallgatók nemi összetétele sokkal kedvezőbb, mint a szlovák tagozaton, az új tanítói nemzedék a jövőben mégis „hozzásegíti“ alapiskoláinkat a tanítóság feminizálódásához. A hallgatónők százalékaránya ugyanis már most is 5,6 százalékkal nagyobb, mint a női tanerőké a magyar tannyelvű kilencéves alapiskolákban. Az 1962—1967-es években tanítói oklevelet szerzett 559 abszolvens közül pedig 63,3 százalék a nő. De a felvételre jelentkezett érettségizettek nemek szerinti összetétele ennél is kedvezőtlenebb, hiszen 1962-től a felvételt kérelmező leány tanulók aránya minden évben eléri vagy meghaladja a 75 százalékot. Előreláthatólag a pedagógiai fakultás magyar tagozatának további feminizálódásával kell számolnunk. Ezt igazolja az a felmérés Is, amelyet 1968 januárjában végeztünk öt magyar tannyelvű általános középiskolában, összesen 495 tanulót kérdeztünk meg, hogy milyen foglalkozást szeretne választani a jövőben. Ebből 147 tanuló, azaz a megkérdezettek 29,7 százaléka szeretne pedagógus lenni. E tanulóknak viszont csak a 19,7 százaléka fiú, a 80,3 százaléka lány. Az elmondottakon kívül egyéb tényezők is elősegítik a tanítóság feminizálódását. Többek között az Is, hogy a tanítóságunk kétharmada falusi iskolákban tevékenykedik. A falusi életforma viszont semmi körülmények között sem (mai formájában pedig különösen nem) vonzó a fiatal tanerők számára. A pályaválasztás előtt álló fiatalok azt is figyelemmel kísérik, hogy amíg egy technikus modern városi lakásban lakhat, addig a tanítók jelentős része az igényeknek nem megfelelő körülmények között lakik (ha egyáltalán van lakása), s gyakran az életszínvonala alacsonyabb, mint a falusi embereké. A tanítóság életkörülményeinek megjavításán kívül a pedagógiai propagandának is rendkívül sokrétű és nehéz feladatokat kell megoldania annak érdekében, hogy a pályaválasztás előtt álló fiúk számára vonzóbbá váljék a tanítói hivatás. Ifjúságunkat lelkesítik és vonzzák a műszaki és a tudományos alkotómunka szépségei. Ezzel szemben a pedagógus munkájában nem látják azokat a lehetőségeket, amelyek az emberi alkotókészség széles skálájú kibontakozását teszik lehetővé. Gyermekeik, többnyire a szülők is csak a tanítói munka negatív oldalait látják, s eszerint befolyásolják a pályaválasztást. Pedagógiai propagandánkra vár az a feladat, hogy feltárja a pedagógushivatás és -munka szépségeit és alkotó jellegét. Ehhez azonban mindenekelőtt arra van szükség, hogy az egész társadalom együttes erőfeszítésével az őt megillető rangos helyre emeljük — anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt — a tanítóság embert formáló alkotó tevékenységét.
