Irodalmi Szemle, 1968
1968/10 - DISPUTA - Zsilka Tibor: A képvers és az olvasó
információ közlésére, bár kísérletek (Mallarmé) előtte is történtek. A képvers keletkezése óta eltelt időszak azt bizonyítja, hogy a költészet formai fejlődése előtt új lehetőségek tárultak fel, s ennek folytán a képzőművészeti sajátosságokat tartalmazó irodalom a jövőben tovább szaporodhat. A vizuális költészet, illetőleg a képszerű információ-átadás egyre inkább tért hódíthat azért is, mert az újszerű ritmus megteremtésének lehetőségei mindinkább csökkennek; a régi és bevált ritmikai sorok viszont fokozatosan elhasználódnak, automatizálódnak, s ezért az olvasó számára már nemigen nyújtanak esztétikai élményt, nem okoznak erősebb benyomást. A nyomdatechnikai eszközök felhasználása a költészetet a képzőművészet irányában fejleszti; ugyanakkor kissé megszabadítja a zene, illetve zeneiség közvetlen hatásától. Ez már önmagában is innovációt jelent, hiszen szokatlan, újszerű jelenség. Az innováció viszont elengedhetetlen feltétele a művészet fejlődésének és hatáskeltő erejének. Annak ellenére, hogy a lettrizmus hívei és képviselői igyekeztek magyarázni és népszerűsíteni a grafikai elrendezésre épülő kifejezőeszközöket, a művész élményének az ilyen fajta ábrázolása mindmáig nem talált kedvező visszhangra a konvencióhoz szokott olvasók között. Tanulmányunkban mi is a képvers létjogosultsága mellett próbálunk lándzsát törni, mégpedig attól a céltól vezérelve, hogy az olvasót fogékonyabbá tegyük az új költői „nyelv“ iránt. Illyés Gyula „Újévi ablak“2 című versének interpretációjával, elemzésével kísérletet teszünk a képvers mondanivalójának, illetőleg „tartalmának" feltárására. ÚJÉVI ABLAK A vers grafikai megszerkesztettségének előzményeit valószínűleg a Kassák-féle konstruktivizmusban kellene keresnünk; de minket nem a költemény genetikája érdekel, hanem a hatása, élménykeltő ereje. Azt még a kevésbé tapasztalt olvasó is könnyen megállapíthatja, hogy a költő saját élményét nyomdatechnikai eszközökkel ábrázolja, grafikai formába önti. A szavak és a betűk elrendezésében, összeállításában ismerhető fel a vers tematikája; s ennek fontos tartozéka a cím is, hiszen nélküle aligha lehetne a költemény értelmét pontosabban meghatározni és a verselemzést elvégezni. A téma (tárgy) grafikai eszközökkel történő ábrázolásában a költői élmény(ek) általánosítását látjuk. S a címben szereplő nominális szókapcsolat („újévi ablak") mind időben, mind térben kapcsolatot teremt az olvasó fenomenológiai értelemben vett „én“2 A költemény Illyés Gyula Dőlt vitorla c. kötetéből való. Tatran. Szlovákiai Szépirodalmi és Képzőművészeti Könyvkiadó. Bratislava. 1965:7. Hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hő hó hó hó hő hó hó hó hó hó hő hó hó hó hő hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hó hő hő hó hány bukás hány elsikoltott néma oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh mennyi végső késő oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh mennyi hiábavaló oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh oh mennyi halál-tiszta szó
