Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - Győry Dezső: Az „újarcú magyarok” regénye

A negyvenéves író-tan árról többek közt ezt írtam:

„...Vaskos melléfogás volna erre az érző szívű, érzékeny emberre azt mondani, hogy tudós remete. Hiszen nem szereti a nyers való hangos dübörgését. Ö szordínót tenne az életre...

Szereti a magányt és a szerény szelídséget... Íróink közül ö az egyetlen, akinek már a háború vége előtt is írói múltja volt. Három regénye és több tanulmánykötete jelent meg az első világháború előtt.

...Ö írta az első szlovenszkói regényt is, Csermák Antal hegedűművész életéről, 1924- ben. Bizony, bizony, a tülekedésben tehetségtelen ez az ember.

...Regényhősének élete rejti Sziklay életét: a kisebbségi magyar ugar nszántóföldre követelte öt is, aki művészetét« kell hogy föláldozza szántó emberek hiányában... A kultúrmunka nagyon nehéz szántás!

...Ügy látom őt, amint régi idők gazdag életét vágyja vissza, régi jegyzetek, finom miniatűrök préselt emlékei között... Szemében mosolyog a szellemes keserűség és állásának muszája: »Más időket élünk, rossz csillagok járnak«.

„Idejét és tehetségét azért csak tovább áldozza, hogy a rossz csillagjárásban el ne kallódjék a magyar kincsek egy szikrája sem."

Ez őszinte, becsületes portré volt. Mégis sok szóbeszéd lett belőle. Az elismerő, de szókimondó jellemzés miatt ugyanis — mint később hallottam — felhorkantak a pártvezérkarok, levélbeli és sugdosás-ribilliót csaptak a jobboldali bokoraljak. De zokon vette a szelídlelkű modell is. Rossz fiú lettem, aki mindenkit megmar; „tüskésdisznő, aki mindenkit megszúr“ stb. — írta Sziklay is hosszú sértődött hallgatás után.

Akkor már jobboldalivá kovácsolódott össze a „Mécs—Rácz—Sziklay trió": a költőkirály, a kultúrreferátus és politizáló luciferük.

III. „Középen“ tartottuk számon:

Berkesiné Palotai Boris, Darvas János, Egri Viktor, Herczeg Gábor, Izsépy Nata, Kelembéri Sándor, Schalkház Sára, Sípos Győző, Szeredai-Grúber Károly, Sziklay Ferenc, Szombathy Viktor, Szőllösy Jenő, Tamás Lajos, Telek A. Sándor, Tichy György, Tichy Kálmán, Urr Ida, Wimberger Anna nevét és az alábbi kritikusokat, esszéistákat, szerkesztőket, kultúrembereket: Aixinger Ferenc, Arkauer István, Dobai János, Ják Sándor, Karpel Sándor, Keller Imre, Márkus László, Sándor Dezső, Scherer Lajos, Schöpflin Géza, Schubert Tódor, Spitzer Ferenc, Spitzer György, Szepesi Miksa, Szijj Ferenc, Szőllösi Zsigmond.

IV. Később lettek ismertebbek:

1. A baloldalon: Kissóczyné Asguthy Erzsébet, Balogh Edgár, Boross Zoltán, Halász Miklós, Holló Andor, Marék Antal, Morvay Gyula, Szabó Béla, Szalatnai Rezső, Szenes Piroska, Szmrecsányi Olga, Tilkovszky Béla, Vass László, Wimberger Anna.

2. Középen és jobboldalon: Bolemanné Zorkóczy Atala, Dobay István (Hungaricus Viator) Holéczyné Jaczkó Ilona, Horkai W. Jenő, Komáromi Rózsa, Laczkőné Kiss Ibolya, Orbán Gábor, Orbán Janka, Paál Gyula, Pál Miklós, Péchy Blanka, Somos Elemér, Szkalosné (Mme sans Géne), Szepesiné Nagy Mici, Tamás Mihályné, Virág László, Zerdahelyi (Szent-Ivány) József.

V. Még később, a 30-as években tűntek föl

a baloldalon: Bányai Pál, Berkó Sándor, Betlen Oszkár, Bólya Lajos, Dallos Sándor, Dobossy Imre, Dobossy László, Erdőházi Hugó, Földes György, Fülöp Éva, Gács Teréz, Háber Zoltán László, Házy Ferenc, Ilku Pál, Jócsik Lajos, Joó Kálmán, Kovács Endre, Környei Elek, Mártonvölgyi László, Nagy Jenő, Peéry Rezső, Prerau Margot, Sáfári László, Sándor László, Somos Elemér, Sellyei József, Szekeres György, Szokolai Dóra, Szporni Anikó, Ungvári Ferenc, Vadász Ferenc és mások.

(Az írói kataszter „függelékeként“ nyilvántartottuk a Szlovenszkóból elszármazott, de itt született és itteni lapokba dolgozó írók névsorát is: pl. Bodor Aladár, Kassák Lajos, Komlós Aladár, Márai Sándor, Reményi József, Simon Andor.

1924-ben persze még a magyarországi népi Írókról sem igen hallottunk. A harmincas években .jnultuk meg a következők nevét: Darvas József, Erdei Ferenc, Féja Géza, Illés Endre, Illyés Gyula, József Attila, Németh László, Szabó Pál, Veres Péter és mások.

A moszkvaiak közül ismertük: Gergely Sándor, Hidas Antal, Illés Béla, Karikás Frigyes és társaik nevét.) A felsorolt nevek jó része persze ma már: puszta név vagy lexikális adat; vagy még az se!