Irodalmi Szemle, 1967

1967/10 - FIGYELŐ - Aich Péter: Az egyén filozófiája

san úgy agyonrövidítve, néhány pontat­lansággal, csak a legszükségesebb ada­tokat tartalmazva, ahogy az összefog­laló kártyáimon szerepelt, s így termé­szetesen nevem említése nélkül. A bib­liográfia 1953-ban megjelent I. kötete még csak 22 magyar közlésről tud, ami a tényleges közléseknek elég kis hánya­da. Az adatok is pontatlanok.) Vrchovecký téves adatai: Szerinte az első magyar fordítás 1932-ben jelent meg (József Attila); Szlovenszkói Magyar bók Antológiája helyett Szlovenszkói Magyar Költők An­tológiájáról beszél; az említett versek fordítóit nem közli helyesen; az 1956- ban megjelent Sziléziai dalok fordítójá­nak Komjáthy Istvánt teszi meg, pedig köztudomású, hogy azt Siposs Győző fordította, 4 vers kivételével; ezeket a Budapesten 1953-ban megjelent Cseh és szlovák költők antológiájából vette át a kötet szerkesztője. A cikk elolvasása után úgy érezhetjük, hogy Bezruönak alig volt magyar fordítója, Vrchovecký az önálló Bezruő-köteten kívül alig em­lít Bezruö-fordításokat. Az igazság viszont az, hogy már 1945 előtt (1939-ig) 34 különböző Bezruö-for­dításunk volt, amelyek közül néhány több helyen is megjelent (kb. 45 közlést ismerünk). Az első fordítás éve nem 1932, hanem már 1923. A kassai Munkás (Proletár) közölt akkor 2 Bezruč-verset Gábor Andor fordításában, akinek ugyanebben az évben Bécsben megjelent Mert szégyen élni s nem kiáltani című verseskötetében is található Bezruö-for- dítás. A Nyitrán kiadott Szlovenszkói Magyar Írók Antológiájának I. kötete (1936, 2. kiadása 1937) még csak egy Bezruč-verset közöl [70.000, ford. Sípos Gy.), a III., műfordításokat tartalmazó kötetben (1937) már 4 Bezruč-fordítást találunk. A Budapesten szerkesztett és 1936-ban megjelent Cseh és szlovák költők antológiája számára József Attila ültetett át magyarra 3 Bezruč-verset (Leonidas, Ki áll helyemre?, A bá­nyász). 1945-ig a következő magyar lapokban jelentek meg Bezruč-fordítások: Magyar Üjság (13), Korunk (7), 0) Hang, Moszkva (5), Népszava, Magyar Család, Munkás, Nyitramegyei Szemle (2-2), Magyar Nap, Tátra (1-1). A fordítók: Berkó Sándor (7), Sebesi Ernő (6), Kö­rösi György (5), Sípos Győző (4), Jó­zsef Attila (3), valamint Gábor Andor, Franyő Zoltán, Dénes Endre, Horovitz Tivadar, Vozári Dezső és „Tövis“. 1945 után a Sípos fordította Sziléziai dalokon kívül (amely Bezruínak szinte teljes költői életművét felöleli) új for­dítás aránylag kevés jelent meg. Oj for­dítók: Hegedűs Zoltán, Komjáthy István (Nagyvilág, Építünk, Oj Szó), Kiss Ká­roly, Szántó György, legújabban pedig Bábi Tibor. A felszabadulás előtti for­dítások közül sok időállónak bizonyult, így velük 45 után is sokszor találkoz­hattunk. Például A bányászt (Horník) József Attila fordításában napjainkig 22- szer közölték: 13-szor kötetben, 9-szer pedig újságokban, folyóiratokban. Bezruö költészetét összesen 100 külön­böző versfordításból ismerhetjük meg. Ha a fordítások számát nézzük, akkor a hatodik helyen szerepel a cseh költők között (J. Wolker: 270, V. Nezval: 175, J. Neruda 165; Lysohorsky 115; J. Hora 110), de ha a költői mű közismertségét, széles elterjedtségét tekintjük, úgy bizo­nyára a harmadik hely illeti meg rög­tön Wolker és Nezval után, hiszen ver­seivel, az önálló köteten kívül, számos magyar antológiában, verseskötetben, különféle itteni és magyarországi folyó­iratokban találkozhat a magyar olvasó. Fügedi Elek Az egyén filozófiája Az utóbbi időben nálunk is érezhetővé vált az egzisztencialista filozófia hatása. Elterjedésének okát abban kell keresni, hogy míg az egzistencializmus az egyén, a szubjektum problémáival, a modern ember belső kérdéseivel foglal­kozik, és igyekszik választ is adni ezekre — mindent átfogni akaró, univerzalitás­ra törekvő korunk megfeledkezett a ma­gánembert izgató bajokról. A kapitalista rendszer a monopolizmus törvényei mi­att, a szocialista országok pedig a ha­talomátvétellel kapcsolatos problémák miatt mellőzték az egyén problémáit. Ilyen körülmények között az egziszten­cializmus térhódítása érthető. A lengyel marxisták — úgy látszik — a legkoráb­ban ismerték fel a veszélyt, amit az egzisztencializmus jelent, ha a marxi filozófia továbbra sem vesz róla tudó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom