Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Batta György: Szülőföldem
Vonatból kihajolva Zsolna előtt döbbentem rá, hogy a pálya mentén feszülő, a szerelvénnyel versenyt futó huzalok nemcsak az áramot és a hangot vezetik, hanem a lég kék papírját is bevonalazzák; akinek öröme vagy keserűsége van, írja oda, ha máshová nem lehet. A Tátra mindig más és más. Téli reggelen fedeztem fel a kéknek és a fehérnek, a hónak és az égnek olyan szlnkeverékét, olyan arányát, amely harmonikusnak nevezhető: bárcsak egyetlen írásom, egyetlen versem volna ilyen ősi módon arányos, ilyen ösztönösen, spontán harmonikus, ilyen ég- és hó-tiszta, írtam. A nyitrai nagy park néhány birsalmafája állított meg egy ősszel arra-haladtomban: illataiból sorompót épített, és nem engedett tovább addig, amíg végig nem gondoltam: az embernek szüksége van ezekre az apró örömökre, illatokra, színekre, nem élhet unos-untalan a veszély kábulatában, mert csak így, ezeket is felfedezve juthat el oda, hogy még szenvedélyesebben szeresse az életet, és még ádázabbul verekedjen a háború rémeivel. Ezeket a képeket nem Gömörben fotografálta a szem. Ügy érzem, nem gyengébbek az otthoniaknál, csak sokkal ritkábban kattan a lencse másutt, sokkal kevesebb az idegenben készült felvétel. Elméletileg feltételezhető, hogy egyre messzebb jutok Gömörtől, egyre gyérebben járhatok haza. Valószínűleg továbbra is írok majd. Költeményeket aligha, regényeket, novellákat annál inkább. Vagy fordítva? Ki tudja ezt előre megmondani? Az élményanyag más lesz, a képanyag is. De ha papírra vetem: szilvakék vagy dinnyebélvörös, egy gömöri kiskert őszi szilvafájára, a kopott fűben heverő harmatos, ráncosodó, mézédes gyümölcsre és künn, a földön sebtében elfogyasztott dinnyére gondolok. A színek képzete, az alap-színskála, a színekhez fűződő élmény itthon, Gömörben keletkezett. Valószínű, hogy bővül, gyarapodik még, de az alap itt vésődött az agykéregbe. Ill Az ég a palócok feje fölött is abból az anyagból épült, mint a csallóköziek vagy akár a Kanári-szigetek lakosai fölött, a madarak azonos elv alapján dudorásznak, a fű mindenütt az ősi törvény szerint szúrja át a földet és csúszik ki, hogy a rétet vagy legelőt beborítsa. A légkört teremtő különbség az emberekben lehet. Az emberi közösség olyan itt, hogy másnak látszik az ég, s ha a Göncölszekér itt robog keresztül, kerekeinek csengését magába szippantja a rím, a madarak berepülnek a versbe, a fű selyme, ingása-blngása szintúgy. Távol áll tőlem más tájak, más vidékek lebecsülése. Nem akarok palóc kultuszt teremteni, nem is teremthetek. Nekem azért ilyen Gömör, mert innen származom. A csallóközi ember Csallóközt látja, érzi ilyennek. Milyen a gömöri, a palóc ember? Elsősorban közép-európai, ami annyit jelent, hogy más erkölcsök szerint él, mint a párizsi vagy a stockholmi kortárs. Másodsorban: csehszlovák állampolgár, többnyire magyar nemzetiségű, s ez újabb kategória. A magyar történelem bizonyítja az irodalom és a nép kölcsönhatását, azt, hogy bizonyos helyzetekben, bizonyos történelmi körülmények között a vers lehet az az ütőszeg, amely a forradalom robbanótölteteit működésbe hozza, s hogy a költő, az író általában elismert, megbecsült ember, vátesz, aki a jövőbe lát, irányít. Gömörben mindezt érezni, bár valószínűleg nem olyan hőfokú már az izzás írókért, költőkért, mint a múlt században. De észlelhető, érzékelhető, ami elsősorban az irodalmi estek kérdéseiből derül ki. Megnyilvánul azonban bárhol és bármikor, fényes nappal, az utcán is. A vérbeli aurópai emberrel ellentétben a gömöri palóc még olvas verset, sőt véleményt is alkot róla. Ami nem találja meg a lehető legrövidebb és legegyenesebb utat a szívéhez, az már nem lehet költemény, mert — ez logikájának pillére — minek és kinek ír az, aki valamikor itt élt, Innen indult, és talán ide is tér vissza? Illyés Gyula is bizonyítja, hogyan rétegeződik a világ költészete, mit művel Kelet, mit próbál Nyugat, mi lenne az eszményi megoldás. S ez az ideális út semmi más, mint a kettő, a modern kép és a szenvedélyes igazságkeresés ötvözete. Így megvalósulhatna, amit az egyszerű emberek nagy csoportja elvár: a közérthetőség. Ez a kérdés sokkal bonyolultabb, semhogy itt megoldhatnánk. Száz meg száz más tényező játszik közre a dolgok alakulásában, Itt is csak azért említem, mert a palócokkal kapcsolatban okvetlen el kell mondanom, s én is csak azt mondhatom: az íráshoz
