Irodalmi Szemle, 1967
1967/10 - Keszeli Ferenc: Versek
Keszeli Ferenc mentség difi dió dió úgy függök emlékeimtől mint széltől a pottyanó dió de vajon mitől szél a szél vibar a vihar s szélcsend a szélcsend hagyjátok hát hagyjátok hogy a széllel okoljam meg a hangtalan utú d i ó P o t t y a n á s t kávéház Itt nincsenek tengerek sem kékek sem sárgák Itt erdők sincsenek csak elnyomott csikkek s túl az üvegen kopott járdakövek húsz éve csodálom őket néma útálattal közben nem eszem nem politizálok s nem járok iskolába micsoda világ ez micsoda múltat követ ez a nap ...? ___ó tűrő márványasztal azonnal rád köpök! Húsz évem vitorláját nekifeszíteném az ősznek s házat építenék mögötte kőből meg fából beléje ágyat lámpát s ruhaakasztót raknék de mivel lopni nem tudok négyszáz koronáért rózsaszínfalú albérletben töltök el havonta négy vasárnapot s a fűrészporos kályhát duruzsolni ösztökélem ha jön a tél
