Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Tetteink önálló életet élnek (Kundera: Mulatságos szerelmek)
kenyere adagját, hogy a kicsinyek vacsora nélkül ne maradjanak, s Így „gyűlnek a kamatok, nagyobbodik a tőke“, amikor bőjtöl, míg egy nap a búcsúzó nap sugarai az ablakon át nyugodt arcába hullanak, fénylő, göndör fekete hajára, félig nyitott, jóságos, éhes szemére, és teljesen elárasztják fényükkel sápadt, mindig éhes, halott arcát. Ez már több, mint muzsikus alázat, ez már kimondatlanul is a gúny maró rongyaiba bújtatott részvét, a költészet legillanóbb páráiba takart vád és lázítás Aléchem nem volt forradalmár, de 1905-ben írott József című elbeszélésében forradalmi hevülettel állítja szembe a szabadságért küzdő és halni tudó fiatalt a pénzes „gentleman“-nel. Több mint hatvan év távolából lép elénk ez a szűk mellű, lázrózsás arcú, fehér homlokú kis ember, aki hirtelen naggyá és erőssé nő, amint lelkes hévvel és tüzesen beszélni kezd. És így kerül a legmelegebb emberközelbe A fazék nyelves baromfiárus asszonya, a tüdőbeteg Dávidka fiáért szíve vérét feláldozó Gneszje, aki tenger keservét és búját egy tragikomikus jajba öli, hogy „tréfli“ lesz a húsosfazeka, ha egy csepp tej csöppen beléje. Mint legsikeresebb műveiben, a Tóbiás, a tejesemberben vagy a Motl gyerekben, A kisemberek városi ban is a humánum az, ami időállóvá teszi Sólem Áléchem alkotásait. Kisemberei nem maradhatnak örökké a kilátástalannak tűnő szegénységben, tisztességes munkájuk meg kell hogy teremtse a boldogabb, tiszta életet. A tejes Tóbiás még nem látja a nyomorúságból kivezető utat, de látja a forradalmár diákhoz odakötődő lánya. A fanyar humorú Tóbiásnak, Svejk jiddisbe oltott másának, a kis Kaszlirov- kában számtalan sorstársa, testi és lelki rokona él, bőbeszédű, bibliás tudálékos- ságú öregek, pirkadattól napszállatig varrogató szabócskák, kupecek, kis házalók, akik nem akarnak mást, mint jóllakatni népes családjukat, s akik mind rendületlenül bíznak abban, hogy egyszer a sorsuk jóra fordul, és kiegyenesíthetik a hátukat. Nem lázonganak, lázadó szavak nem hangzanak el ajkuk ról, de igazságot szomjúhozó tűrésük érezteti, hogy meg kell dőlnie a világ hamis rendjének, meg kell szűnnie mindannak, ami hamis, embertelen és igazságtalan ezen a földön. Egri Viktor Tetteink önálló életet élnek Kundera: Mulatságos szerelmek Furcsán szomorkás történeteket írt meg Kundera ebben a könyvében, olyan történeteket, melyeket borongós mosoly- lyal, rezignáltan olvasunk. Az élet misztikus oldalaiból ad ízelítőt — misztikuson ebben az esetben érthetetlent, hihetetlent, abszurdot értünk —, melyekkel naponta találkozunk, de nem tudatosítjuk a találkozást, mint létünk furcsa jelenségét, mert agyunk, tudatunk racionális és abszurdellenes. A probléma a lét és az ember örök harcából következik: az ember mindent ismerni és érteni akar, hogy előreláthassa és irányíthassa a jelenségeket, s az élet törekvéseire abszurd szituációkkal válaszol. Mintha figyelmeztetné: nem ismerhetsz meg mindent, befolyásod az élet alakulására még a saját életedére is — korlátozott. A problémák már az alapvető emberi értékek definiálásánál kezdődnek. Mi van a fogalmak mögött? Mi rejtőzik a fogalom mögött: boldogság? Egy fiatalember gyönyörű ős butácska szerelmét, a kis konzervatorista lányt, aki nem értékeli rápazarolt érzelmeit, bemutatja egyszerű külföldi barátjának, mint világhírű karmesternek. A találkozás egyszeri és ismételhetetlen, s gyerek a következménye. A kis énekesnő, a gyönyörű, de butácska lány soha többé nem látja a görög fiút, s amikor az utánamegy, fel sem ismeri frakk és csokornyakkendő nélkül, nem ismeri fel benne a férfit, akit első és egyetlen találkozásuk alkalmával szűzi szerelmével ajándékozott meg. ö a híres dirigensbe szerelmes, gyermekét neki szüli, s őt várja vissza. S közben boldog. Érthetetlenül és büszkén boldog. A tréfa szerzője pedig szenved, és a görög fiú is szenved... (Én, búskomor isten). A másik történet hőse I Húgocskáim húgocskája), a fiatal és tiszta medika, átszellemülten hallgatja fűzfapoéta férje dilettáns fecsegését a művészetek értelméről, verseiket közösen írják, és maradéktalanul boldogok. A harmadik történetben (Hamis autóstop) a valódi, meglevő boldogság foszlik önmaga árnyává, és válik illúzióvá egy buta ötlet adta játék miatt, mely tőlük
