Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - Gardavsktj, Vitězslav: Az isten még nem halt meg
sai ellen folyt a harc. A kérdés lényege, amelyről itt szó van, valami másban rejlik: ki kell mutatnunk, hogy még ennek a viszonylag egyszerű, pedagógiai és politikai ihletésű ateizmusnak is milyen bonyolult vonatkozásai vannak. Ez a felismerés lerombolja az illúziót, hogy az ateizmus egyszerű és magától értetődő dolog, hogy olyan álláspont, olyan részkonklúzió, mely a tudományos világnézet következményeként adódik. Pedig a valóságban éppen fordított a helyzet: a marxizmus lényegileg ateizmus. Vagy másképpen: az ateizmus a marxista világnézet radikális dimenziója. Ezen a dimenzión túl és kívül Marxnak a totális emberről alkotott képzetét és a kommunizmusról vallott felfogását egyszerűen képtelenek volnánk megérteni. Ezért a marxi ateizmus nem jöhet létre mint spontán nézet vagy állásfoglalás, s elméletileg sem kezelhető úgy, mint periférikus szakágazat, mint „tudományos ateizmus“, mely lazán kapcsolódik a „filozófia és társadalomtudomány fő kérdéseihez“. A marxista ateizmus nagy igényű állásfoglalás, meghaladja a vallást, a ml körülményeink között a keresztény vallást — éppen azáltal, hogy a kereszténység fejlődésének minden fokozatát s a kereszténység eddigi kritikáját Is felöleli és meghaladja. Minden nehézség ellenére hosszú zarándokutat jár. Az ateizmus emancipációja — a felvilágosodás Az újkori ateizmus a francia felvilágosodás korában, a XVIII. században éri el virágkorát. Az ész, mely a felvilágosodás korának műveiben letaszítja trónjáról az istent és a királyt, s határozott gesztusával mindkettőt a guillotine alá küldi, csak azt teszi, amit néhány évtizeddel később a polgárság, a forradalom idején, a valóságban is ■végrehajt. A polgári ateizmus, mely ebből következik, istenben az állat fennálló monarchiájának kiegészítő részét látja. A hatalom feudális elve biológiai eredetű: a hatalom a nemzés révén száll az utódokra, a király isten kegyelméből uralkodó állat. Az, ami e szövetség által létrejön, nem más, mint az esztelenség hatalma. Ennek uralma az ész betegségét bizonyltja tudatában. A megürült trónt az Észnek kell elfoglalnia, s a felvilágosodás gondolkodói azt várták, hogy végre az Ész törvényes házasságra lép a Természettel, mely, bár vadházasságban kell élnie vele, már eddig is gazdag termést hozott. Hitték, hogy az Ész lesz az egyetemes felszabadító erő. Mivel maradéktalanul extrovertálls szemléletű, meglátja végre a Természetet, a Nagy Szülőanyát, s olyannak látja, amilyen — csupa csábító jelenség, mert szenvedélyének egyetlen tárgya, s egyúttal hatalmának zsámolya is. A polgári felvilágosodás azért helyez olyan nagy súlyt a tudományra és a műszaki képzettségre, mert mindkettő a vagyonszerzés eszköze. Az Ész számára csak az lehet ésszerű, amit birtokba vehet, amit tárgyként kisajátíthat, s amivel tetszése szerint bánhat az ember. Minden, ami valami módon kívül esik a vagyontárgyak körén, gyanús az Ész számára: irracionálisat, avult misztikát, a teológia hatalmát sejti benne. Képtelen elviselni a kiszámíthatatlant, mert nem lehet ésszerűen kihasználni, azaz ésszerűsíteni. Ezért nem habozik, s minden non-konform jelenséget kiutasít a birodalmából: nem számolhat vele. A felvilágosodás kori Ész mindenkor hajlamos a terrorra. így az ésszerű társadalmi rend felfogása a különböző minőségek összehasonlításában merül ki az összeadhatóság primitív demokratikus elve alapján — hiszen ez minden technika és manipuláció feltétele. A dolgok és az emberek az Ész számára tárgyi egységek gyanánt jelennek meg, s racionális elvek szerint fegyelmezetten cserélgetik a helyüket. A rend ésszerűségét az bizonyítja, hogy effektlv, hogy hasznot hajt és tőkét gyűjt. A tudás hatalom. Az Ész erő. Minden, ami ellentmond neki, kiküszöbölhető, ha az Észnek megvan a kellő hatalma, s ha megfelelően élni tud a hatalom eszközeivel. Úgy tetszik, hogy az Ész bármikor kiküszöbölheti a történelmet; nem érez semmi kötelezettséget a történelemmel szemben. A felvilágosodás gondolkodóit teljesen lenyűgözte az egyetemes birtoklás víziója, s éppen ezért nem vették észre, hogy nemcsak az Ész támaszt követelményeket, hanem vele szemben Is követelmények támaszthatók, hogy nemcsak szu-
